Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

■festésnek ajánlották. Nagyrészük a messzi Itáliából került mihozzánki, király urunk felette kedveli az ez országból valókat, mert beszédjük csiszolt, tudományuk erős és mindenféle mesterségekben járatosak, akár papi renden lévők, akár katonák, akár pedig egyéb világi urak, vagy mesterséget értők.

Csak az okozott bánatot, hogy mindannyian nevették, ha olykor egymás között gyermekkori nyelvünkön, a magyar idiómán szólottunk. Gúnyolták poqány hangzását, kemény s nekik érthetetlen szólamait. Titokban keserített bennünket a gúnyolódás, különösen ama testvérünket, aki a magyar köznép nyelvén írdogált egy krónikát. De mitsem szóltunk nekik, mert világítottak! voltak s a magasabb művészetekben is járatosak, tanúlságos beszédjükből sokat okulhattunk s hasznát vettük különféle ügyeskedéseiknek.

Volt közöttük egy, aki különösen jeles volt szentképek festésében, noha nem is volt felszentelt páter, ezért röviden Fra Giuseppeneik; hívták hazája nyelvén, mi egymás között csak Józsefnek mondottuk. Hirtelen Indulatéi, de jókedvű, tréfás ember volt, aki sokszor előbbrehelyezte a világi örömöket a rend szigoréi réguláinál.

Én akkor még kezdő voltam a festés magasabb művészetében. Nem csoda tehát, ha sokszor a frátert kérdeztem, okultam beszédjéből s tőlem telhetőleg segítettem neki. Észrevette vonzódásomat s mivel a prior éir is megengedte, sőt elősegítette, hogy az isteni szolgálat s a napi munka után a fráter körül foglalatoskodjam, szívesen látott maga mellett. Lelkemet egyre sűrűbben népesítették be a dicsőséges Madonnák, Szent Sebestyének, Kálvária-képek, az Istengyermek különféle alakja, mindegyre azon sóvárogtam, hogy magam is telefessem velük valamely élj templom, vagy kápolna falát.

Fra Giuseppe meg csak ösztökélte vágyaimat és vonzó képeket festett az. ő szülőföldjéről. Róma, a Város utolérhetetlen szépségével, a hegyekben gazdag Firenze, a lagúnákkal telt Velence, Sienna, az umbriai halmok, a padovai, genovai, bolognai univerzitások büszke épületei álomképen lebegtek előttem. Ezerszínű festmények tervét ízlelgettem s egy nyugtalan éjszakán, a Regula ellenére, holdfénynél kartonra vetettem egy kis vázlatot a gyermek Jézusról, bárányai között.