Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Zerdahelyi József: Zakar Marci küzködése
— Egyetek no, jó, meg kövér is, — mondta. — Jó, — szólott édesapám fösvény szóval. Bennem is megszusszant az evés és a röges életem bajára is könnyebben fordulhatott az eszem. Hogy elfogyott a turósgaluska, édesanyám a két száraz karját az asztalra támasztotta, úgy fordult nekem. Olyasakat mondott, hogy bolond vagyok, a Maris bolondja, pedig pénz kellene meg birtok, az ó fia csak a kisujját mozdítsa, akkor is választhat akár az Erdélyi Pirost, akár a gazdag Simon Laci egyetlen lányát de meg elmehet a hatodik faluba, onnan is a legtejesebbet hozhatja el. Hiába törjük a testünk, az új birtok ára mind adósságból fizetődött, attól nem szabadulunk, hacsak én nem hozok pénzes lányt a házhoz. Szaporázta a szót, sebesen vert vele a mejjemre, de én nem szóltam. Csak hallgattam, mintha nem is nekem mondaná. Rákészültem reggeltől, de azért is hallgattam, mert édesanyám mondta, az pedig másabb, nincs olyan éle, mert akármi is az, a szívéből van és egyetlen gyerekéhez való szerelem hajtja. — Meg ami a legnagyobb, cseléd, nyomorult, házbéres zsellér, a szegénység ott néz be a házba, ahol akar. Idehoznád az én udvaromba, az apád udvarába, a birtokba ültetnéd azt a prédát? Szolgasorból házasodik az én fiam, a falu első gazdája? Meg aztán hova viszed? Én egy haj alatt vele meg nem maradok. Én nem kolduskodok vele — Mind tüzesebben mondta. — Meg aztán nem is olyan dolgos, nem is olyan tiszta, csak a nyelve jár, meg a derekát riszálja a legények felé. Szenvedtem a sebes szót a lócán, de hogy édesanyám a Maris erkölcsébe taposott, kivert a képemre, a homlokomra a pirosság és felpattantam. — Azt pedig ne mondja édesanyám. Az nem úgy van, de ha igaz volna is, akkor is hiába, akkor is feleségül veszem a Marist, ha maga az ördög lakna benne, ha az egész világ ellene mondana. Hogy így kimutattam a szívem érzését, édesanyámban is felforrott a dolog és keményen a szemembe vágta: — Csinálhatsz, amit akarsz, de az én fiam az én akaratommal nem vesz szolgasorból asszonyt. — Aztán nagyhitelen háttal fordult s ment a dolga után,
