Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

elhallgatás áldozata lett. Pedig tanúlmánykötetei — Magyar fa sorsa, 1927 — Magunk revíziója, 1931 — Erdélyi szemmel, 1932 és Harc a szobor ellen, 1933 (az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai, Cluj-Kolozsvár) — melyekben égy új demokratikusabb és modernebb magyar közszellem kialakítására és megalapozására törekszik — igen nagy és komoly nyereségei a magyar literaturának. A pozitív és kritikai nemzet-, valamint a keresztény világszemlélet pompás szintézisét adja e kötetekben, annak az egyszer már megkísérelt, de realizálni nem tudott politikai irányzatnak szellemi alapvetését, melyet előszeretettel neveztünk „keresztény-nemzetinek" és melyet jelenleg is sokan -— de különösen az új nemzedék — a jövő egyetlen kibontakozási irányának tartanak.

Makkai Sándor írói egyéniségének gazdagságát szemléletének „több szémpontúsága" magyarázza. Keresztény humanizmusa képessé teszi őt, hogy „mások szemével" is látni tudjon, tehát mások szenvedését, problémáit, célkitűzéseit szintén meglássa és átérezze. „Mindent ért és mindent megbocsát" — ahogy* Dosztojevszkiről írta egyik poétánk. De e méltányossága sohasem válik énervált kontemplációvá és nem akadályozza szellemi aktivitását. Harcos típus, de miután a jelenségek és fogalmak csupán pozitív értékelése érdekli, tulajdonképpen nem ismer ellenfelet. Fanatikus magyar, meggyőződéses erdélyi, de ugyanilyen mértékben európaian keresztény és speciálisan protestáns. Univerzális érdeklődés él benne minden szellemi iránt, de a tudós passzív tárgyilagosságába mégsem sülyed el, mert kimondottan reformer hajlamokkal és képességekkel is rendelkezik. Pap volta visszatükröződik biblikus szavakkal gazdagon átszőtt 'Stílusából, gyakran ódonveretű — prédikátoros ízű érces mondataiból, míg pedagógus elhivatottságát a munkáiból minduntalan előlépő javítási szándék és törekvés bizonyítja. Bethlen Gábor és Széchenyi István szellemét tartja a magyar géniusz legértékesebb^ két megnyilvánulásának s az ő pozitív nemzetszemléletükben keresi a kibontakozás alapját. Harcot hirdet hát alkotó nagyjaink „szobor kultusza" ellen s felfogásukat, szellemüket újra a cselekvő élet integráns részére akarja tenni. Az új magyar öntudat — írja — az újjászülető Széchenyi — már elindult hódító útjára mindenütt, ahol magyarok élnelk. A kritikai nemzetszemlélet és szeretet, megváltozott korformákban, de