Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"
„MAGUNK REVÍZIÓJA" (Makkai Sándor tanúlmányai.) Talán Ravasz László mondotta egyik beszédében a magyar közélet súlyos kórtünetének ama jelenségét, hogy nálunk a „páthosz mindig elnyeli az éthoszt". S csakugyan, ha a magyar élet bármelyik pontjára is fordítjuk tekintetünk, úgy azt tapasztaljuk, hogy társadalmunk manapság is túlzottan reagál az optimista jelszavak és csillogó szólamok görögtüzére. Különösen érvényes e tétel publicisztikai és kritikai irodalmunkra. Kevésbbé válogatósnak nevelt olvasóközönségünk szívesen fogadja el csalhatatlannak és mértékadónak azok állásfoglalását, akik pedig kellő szakismeret hiányában vagy csekély olvasottságuknál fogva sokkal inkább lennének hivatva saját továbbképzésükre, mint mások irányítására vagy vezetésére. De szalmaláng pszihénk ma sem tűri életünk kritikai szemléletét. Közönyünk és gyorsan elpárolgó lelkesedésünk között háttérbe szorul a nagyszavak nélkül alkotni akaró magyar közéleti típusa. Miért? Mert sokat kíván akkor, ha közönyösék akarunk lenni és mégis, ha egyszer lángralobbantunk kevesebbet ad vagy ígér, minthogy lelkesedni tudnánk „sovány és vérszegény" programjáért. A múló idő és következetes cselekvés iránt nincs nagy érzékünk, tehát azok szavára sem vagyunk kíváncsiak, akik nemzeti felemelkedésünk feltételeit elsősorban és sokkal inkább a magunk, mint a hatáskörünkön kívül álló tényezők revíziójában keresik. A magyar közélet eme fogyatkozásának figyelembevétele nélkül nem adhatunk pontos és megbízható képet Makkai Sándor írói szerepéről, hatásáról és jelentőségéről sem. Erdély református magyar püspöke, ki tanúlmányaiban az úgynevezett „magas publicisztika" mesteri művelőjének és invenciózus művészének bizonyult — szellemi súlyát, erkölcsi fölényét, írói bátorságát és emberi melegségét igen csekély mértékben megközelítő méltánylásban részesül közönségünk és irodalmi életünk részéről. A magyar élet e legélesebb szemű diagnosztája szinte tendenciózusnak mondható
