Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Az ifjúság hangja - Pongrácz Kálmán: Új magyarság

magyar reformkorszakban — írja Grünwald — „Széchenyi volt az első... aki a rendi intézményeket a nemzetiség eszméje nevében megtámadta.... E szenvedély (azonban) nem valamely világpolgári szabadelvűségből, hanem rajongó fajszeretetéből ered. A rendi intézményekben a magyar faj kifejlődésének akadályát, fennállásának legfőbb veszélyét látja s azért leplezi le oly kíméletlenül a régi Magyarország sülyedését, s ezért szól oly megvetéssel a nemességnek a rendi intézményekhez ragaszkodó részéről, mert bennük a nemzetiség ellenségeit látja." A magyar új nemzedék lépéseit is e szempontok irányítják. Nem szélsőséges, mindenáron való forradalmiság készteti a generáció legjobbjait a liberalizmus vagyis a szervezett polgártőke elleni fellépésre, hanem a faj szeretetéből fakadó ama tudat és meggyőződés, hogy a múlt e kiélt és elöregedett formái nem képesek többet a fejlődő magyar tömegek igényeit kielégíteni, hogy a magyar faj kifejlődésének és fennállásának akadályát képezik tehát, kompromisszumra és áldozathozatalra kényszerítendők. Ha 1848-ban a szabad, jogegyenlőség elvén felépített magyar társadalom megvalósítása érdekében nemességünk évszázados és vérrel szerzett jogairól a nemzet egészének érdekében le tudott mondani, a szociális magyar társadalom és államszemlélet kialakulásának sem lehetnek elháríthatatlan és legyőzhetetlen nehézségei, ha a magyar forradalom altruista hagyományait — korszerű átalakítással — újra feleleveníthetjük s a magyar új nemzedék életprogramodévá tesszük.

Régi paradoxon, hogy a történelem megismétli önmagát. S csakugyan, ha a régi magyar március mithoszát a maihoz hasonlítjuk, számos közös vonást találunk a kettő között. Nem formális e hasonlóság, de privilégiumok, érdem nélkül biztosított kiváltságok, indokolatlanul élvezett előnyök megnyirbálásáról van szó ma is éppen úgy, mint akkor — s ez a helyzet történelmi lényege. A magyar új nemzedék e letűnt nagy kor tradícióihoz méltónak bizonyult, mikor a „magyar népeszmét" generációs küldetésének középpontjába állította, mikor a szociális gondolat érvényesüléséért síkra szállt, mikor felekezetek, osztályok felett kialakította a magyar nép szét-