Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Az ifjúság hangja - Pongrácz Kálmán: Új magyarság

mert részletkérdésektől eltekintva immár nem mondanak újat s egyformaságukkal mindennél hathatósabban reprezentálják az új nemzedék szellemi és programmbeli egységét. Nincs már szó többet az ifjúság szerény állásokban való elhelyezéséről, nincs szó a radikális nyugdíjaztatások kierőszakolásáról — az ifjúság egész tömegében visszasülyedvén a magyar proletárizmusba, a liberális társadalmi renddel akar leszámolni. Tudja, hogy a régi politikai és társadalmi keretek nem eléggé tágak és rugékonyak ahhoz, hogy az újonnan keletkezett igényeket kielégítéshez tudnák segíteni, tudja, hogy az új generáció minden erőfeszítése a múlt beidegzettségein és előítéletein zúzódik porrá, — tehát új konstrukciót ad és új szellemet sürget. Az eredetileg bérharcnak indult ifjúsági mozgalom ezzel átsiklik a politika terére, szellemi tartalmat és programmot kap és végre kimondottan reformmozgalommá szélesül.

A generációs küzdelem e második stádiumában — mikor vele mint szellemi és társadalmi mozgalommal már lehetetlen volt nem számolni — a régi rend kritikusai újra megjelentek. Vádjuk ezúttal már az volt, hogy az új nemzedék „felvonulási terve rendszertelen, hézagos, csupán nagy elvi kijelentéseket tartalmazó és nélkülöz minden részletkidolgozást. „Azonban kérdezzük: Volt-e eddig a történelemben egyetlen olyan generáció is, amely előre elkészített és minden részletében kidolgozott filozófiai, társadalmi, vagy politikai rendszerrel jött volna a világra? Hiszen az ifjúság már természettől fogva a forrás állapotát jelenti. Az ifjúság egyelőre még csak érzi azt, amit később — hatalomra jutva — tudatosan megvalósít. Új környezetben, új gondolatok, új körülmények és szükségek között nő fel, tehát ez a miliő nyomja rá bélyegét lelkére és szellemére. Azonban hosszú idő kell ahhoz, amíg ezeknek a múlthoz viszonyított elváltozásoknak konzekvenciáit le tudja vonni és életére tudatosan — egy kijegecesedett rendszerbeillesztve — alkalmazni is tudja. Szegény Grünwald Béla a híres és tragikusan magyar sorsú zólyomi alispán írta Széchenyiről készült „Új Magyarország" c. munkájában: „Az izgatás első stádiuma mindig a fennállóval való elégedetlenség fölkeltése s ez oly hosszú processzus szokott lenni a nemzetek fejlődésében, hogy