Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Kritika - Féja Géza: Szitnyai Zoltán: Öt testvér
Bibó érdekes s mély jelentőségű dologhoz nyúlt: a halottakkal való viszonyunkhoz. De a problémát a szórakoztató regény felé vitte. Ám másrészről: örününk kell, hogy a szórakoztató regénybe ennyit belevitt. Volt Bibónak egy romantikus korszaka. (L. Anyám című regényét.) Nagy tévedései mellett a remekmű határát súrolta egy pár fejezetében. E korszaknak úgylátszik vége van. Hangja nyugodt és hideg lett, lehiggadt. De nem tudjuk vájjon örüljünk-e neki? Szerepel a regényben egypár „mai lány". Szűk, konyhaszagú lakásokból, ruzszsal s lenge ruhákkal, félig kölyökhöz illő, félig romlott cinizmussal, kiszámított nemi taktikával lendülnek a házasság révei felé. Ezeknek a megrajzolásával egészen jó írói munkát ád Bibó Lajos. F. G. SZUNYÁI ZOLTÁN: ÖT TESTVÉR. Regény. Athenaeum kiadá sa 1934. Szitnyai regénye: gyónás. Valami nagy életre-készülődés történik a magyar lélekben már évtizedek óta. S olyan végzetes elszántság erejével történik ez, hogy eltörpül mellette minden kétségbeesés, minden pesszimizmus. A magyar író már évtizedek óta belső tisztítótűzben él: mérlegre teszi a magyar élet minden rétegét, elemét, tényezőjét s kiéméletlenül hadat üzen mindennek, ami bennük múlandó s halnivaló. Persze az a szerencsés, egészséges és építő belső berendezettség, ha az író, mikor egy réteg, egy közösség halálát hirdeti, ugyanakkor egy újabb, különb közösségre talál, vagy legalább is megteremti egy ilyen közösség körvonalait, így volt ez Justh Zsigmondnál, kinek jelentőségét egy másik írásomban ismertetem. Török Gyula viszont nem bírta osztályának, a dzsentrinek pusztulásából megmenteni magát. E pusztulás emberi s művészi átérzése magával ragadta őt. Justh Zsigmonddal, meg Tolnai Lajossal kezdődik e nagy számvetés, az Adynemzedék folytatta s az Adyutáni nemzedék sem hagyta abba. Az Ady-utáni nemzedék azonban, miközben a régi középosztály-gondolat s a régi középosztály halálát hirdeti, új emberi közösséget igyekszik teremteni helyébe. Szitnyai Zoltánnál nem történik így. Legalább is eddig nem történt így, Szitnyai csaknem minden munkája a dzsentri-középosztály nagy bomlásáról szólott s legfeljebb a polgáriasodás felé mutatott (mint szükségszerű menekvés fe
