Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Kritika - Teleszky Anna: Alexandra Rachmanova: Szovjetoroszországi naplói
új életeket szüljön a világra..." Alja szívébe végtelen boldogság költözik, megtalálja igazi párját egy másik nincstelen, számkivetett lényben, egy német hadifogolyban. Az ifjúság szívós életenergiája utat tör magának, Alja és a német Otmár házasságot kötnek s belekényszerülve a viszonyokba, az egyetemen sikerül elhelyezkedniök. Tarka képekben elevenedik föl a naplóban a vörös uralom ezer szélsősége, a hatalmas orosz folyam, melyet kiszakítottak medréből, bizonytalanul hömpölyög szerteszét... Amikor Alja a férjével és családjával visszatér szülővárosába, leírhatatlan képek tárulnak szemeik elé. Itt újra munkához látnak s közben Alja boldogsága tökéletessé válik — bár a legsívárabb körülmények között — fia születik. Férje magántanárságot kap az egyetemen s ők élik a többi lerongyolódott, koldussá vált társaikkal együtt az orosz tudósok fájdalmas életét. Pusztulásra vannak Ítélve; a bolsevistáknak nincs szükségük többé bizonyos szellemi tudományok képviselőire. Hideggel, éhséggel küzdenek, de azért tovább vonszolják magukat, hogy pihenés nélkül dolgozzanak olyan eszmékért, amelyeket a hatalmon levők kinevetnek s idejétmúltnak tekintenek. S a tudósok íróasztalán halomra gyűlnek a kéziratok, melyek soha nem látnak nyomdafestéket... Állandó rettegésben élnek, mert nem tudják, mikor kerül rájuk is a sor, tudják, hogy agyonlövés vagy száműzés várja őket. Ez utóbbi sors éri Alját, férjét és gyermekét, menniök kell, anélkül, hogy valaha is megtudnák, mit vétettek s életük egész eddioi munkája megsemmisül. Megindúlnak Európa s az ismeretlen, bizonytalan jövő felé ... * Rachmanova könyvének nagy sikerét kétségtelenül előmozdította az a tény, hogy a ma eayik legaktuálisabb problémájára, a szovjet-kérdésre világít rá a szemtanú objektivitásával és a művész meglátó erejével. Az Alja körül felbukkanó alakok, kik rövidebb, hosszabb ideig szerepelnek^ eleven, húsból, vérből való típusai egyrészt a halálra ítélt arisztokráciának és oolgárságnak, másrészt az uralmat magukhoz ragadó s az új világot tűzzel-vassal felépíteni akaró bolsevistáknak. A köztük megindult harc nem csupán az államformáért, a külső gyökeres rendszerváltozásért folyik hanem a kommunisták minden törekvése arra