Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Osváth Tibor: Tovaris
— Értesz hozzá? — Mán hogyne értenék. Világéletemben is lóval volt dolgom. — No lám. Az jó. Akkor fogd ki őket. Ott az istálló. Ott majd akad valaki, aki átveszi tőled. Azután ha kész vagy, gyere be utánunk — s a nagy sárga faajtóra mutatott a hosszú ház közepén. Miska egy-kettőre hozzálátott. Az arcáról végkép eltűnt a komorság, ahogy a lószagot érezte. Hirtelen megpenderült fejében a gondolat, hogy még sem volt rossz eljönni Mihájl Mihájlovicstól. Mennyit jött azóta, mennyire közelebb jutott Kismarjához! így lassacskán, szépen, mégis csak hazakerül. Már kifoqta a lovakat és vezetni kezdte őket, mikor az istálló felől egy rettenetesen öreg ember ténfergett elő. Hófehér volt a haja, bajusza, szakálla. Miskának csak annyit mondott, hogy — Zdrasztuitye, — azt is barátságtalanul és mogorván, azután elvette tőle a lovakat és az istálló felé cammogott velük. — Furcsa emberek ezek itt mind, — gondolta Miska a nagy ház felé menet. Az ajtóban illlendően letisztította vedlett csizmáit, levette zsirós sapkáját fejéről. Megkocogtatta az ajtót, kicsit várt, s mivel senki sem felelt, bement. Ahogy betette maga mögött az ajtót, elképpedve megállt, óriási teremben találta magát. Volt az tán akkora is, mint otthon a községházi tanácsterem. És épen azon mód, ült egy sereg ember különböző karszékekben meg lócákon egy hosszú asztal körül, mint otthon, kurátor uramék Nagy Bálint biró uram vezérsége mellett. Miska szaporán pislogott és szaporán pöndörgette sapkája karimáját ujjai között. Köhintett egyet-kettőt. — Zdrasztuitye, <■— mondta azután nagysokára. Amazok hümmögtek valamit, amit Miska nem értett. Amint végigjártatta a szemét rajtuk, úov látta, sok mindenfajta ember van közöttük. Volt eqy pár paraszt, volt néhány civil, volt vasutas, volt katona. Közöttük ült a barnaképű vágott szakállú és a borotváltképű fiatal ember is. A vágottszakállú intett Miskának. — Gyere csak közelebb. Miska odaállt az asztal végére. — Te hadifogoly vagy úgy-e fiacskám?
