Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Osváth Tibor: Tovaris

oda, de az Istenke majd megsegít. Ott oszt vasútra ülhetsz nyugodtan.

Lovas Miska jól megnézte az irányt. Valahol a párás levegőég határán egy halvány jegenyeforma kéklett Ahhoz igazította lépteit, míg maga előtt látta és rákapkodta a fejét, mikor már a háta megett volt is Mikor már majd hogy el nem foszlott a messze hát térben, ujfent kitűzött maga előtt egy távoli pontot így mendegélt kerek öt napon át.

Akkor megérkezett a vasúthoz.

Ment, ment a sínek mentén, elhagyott egy csomó baktérházat. Találkozott két vonattal is. Nagy, gömbölyűhasú, piroskerekű masina húzta őket és úgy viharoztak mellette, mint téli pusztán a szélvész.

Végre elért egy kis állomást.

Ott elfogott a vágányok között egy hivatalos vasutasembert és illendően megkérdezte, mék vonatra kéne neki szállni, hogy Vengrijába érjen.

A vasutas kicsi, száraz, keszegfejű, köpködős ember volt. Olyanok voltak a szájában a szavak, mint mikor a disznó kukoricát ropogtat. Vércse szemmel megnézte Miskát alul-fölül és azt mondta, hogy menjen az anyja kínjába. Azt mondta, nincs olyan falu, hogy Vengrija és bizonyosan valami cigánylelkű kóbor, aki gyilkosságból eszi a kenyérét.

Miska megrebbent egy kicsit és eloldalgott. Úgy járkált a kis állomás körül, mint a kisértet. Kerülgettekerülgette a kis épületet és a szeme sarkából az alkalmas pillanatot leste, mikor egy vonatra felkapaszkodhatik. Addig s addig billegett, álldogált, pendergett, míg egyszer csak újra beleütközött a száraz, köpködős vasutasba.

A vércseszemű rákiáltott.

— Még mindig itt vagy? Te cigány. Pusztulj az ördögbe. Ha még egyszer meglátlak itt, ráduszítom azt a piros zsinóros csendőrt.

Miska nem mert ellenkezni. Már a nyelvén volt egy jóformájú, teleszájú káromkodás és erősen markolászta görbe, poros botját, de hirtelen megvillant faggyús sapkája alatt, hogy nem lesz okos dolog a hencegés, mert még rátapasztják itt, hogy négy hónappal ezelőtt megszökött a fogolyvonatról. Hiszen ugyanezért kellett ilyen irgalmatlan messze gyalogolnia is.

Lökött egyet kijátszott színű kenyérzsákján, azután