Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Zalay Gyula: Féregsors

gyi utakon, amik ide-oda kanyarodtak szüntelen. A lovag vérmes ember volt és dühbe jött, hogy neki kell kikerülnie mindén parasztszekeret és folyton a lova lába elé nézni, hogy kit gázol el. Újra megszédült és valami különös rángás markolt a beleibe. Megrémült.

Csakhogy vele nem lehetett egykönnyen elbánni. Bivalyerős ember volt. Más már régen leszédült volna a lóról, ő még egy órát lovagolt szédítő forróság és dermedt hideglelés vörös-szürke hullámai között. Akkor a szeme már üvegesen, segélytkérően meredt a szembejövőkré, de nem szólt. Aki látta, hogy ingadozik nehéz testével a nyeregben, némán és eltorzult arccal, az keresztet vetett és meggyorsította lépteit.

Ott ahol az országút eltér a Chianti szőllők közé, a rosszatsejtő paripa nem tartotta tovább hátán az elmerevedett testet. Nagyot szökve dobta le magáról, aztán horkantva, remegve megállt. De hogy a lovag nem mozdult, halk nyerítésére sem válaszolt, rémültében vágtatva indult meg hazafelé. Habos szájjal ért a váracska kapuja elé.

Napok múlva Siena fölött is átvette uralmát a Fekete Halál.

SZENES PIROSKA

FÉREGSORS

Szegény gyatra kis féreg, mit táncolsz fürgén szüntelenül? Ha a szürke pókháló rácsaiból ki is mented gyönge tested egy perc múlva az első madárcsör martaléka lehetsz.

ZALAY GYULA