Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Török Sándor: Zökkenő
Mamuka? Jól lelkem, jól. Aztán jött Péter a hivatalból: Hogy van Mamuka? — jól — nevetett, a szeme ■is nevetett — hát, hogy volnék, ha nem volnék jól. így éldegéltek ők hárman a kis házban s a kertben zöldség termett Mamuka kézimunkája nyomán s azt el is adta, két malacot is hizlalt s egyet abból is eladott, apró baromfit nevelt, küldte a piacra, így segítgétett hozzá a Péter fizetéséhez, mert nehéz az élet. Roppant nehéz. Most hát itt van és kocsizik az aluvó városon át — állásban volt, első éve, kicsi állás, de kinőheti magát, mégis pénzt kap, tanulhat azért tovább, nem telik mindenkinek az otthoni bukszából örökkön örökké, •elég, hogy idáig — kis pénzek csörögtek a zsebében, a konflison a Fehér Bárány felé. A kofferbén ott a nagy berliner kendő, rojtos kendő Mamukának, szabadságos ajándék, Péternek öngyújtó, rézkupakos — s a mellében szerte szaladoztak a jó érzések — ni csak Zombori bácsiék nyitott ablaknál alusznak, egészséges dolog. A Fehér Bárány előtt megborravalózta a kocsist s >a csapos bevitte a koffert. — Tetszik enni is valamit? Egyszeriben éhes lett. — Kérni fogok, igen, például... — Rántottét lehet kérem. Jó. Négyből. — Négyből igenis. Egy kis szalonnát bele? Zöld paprikát? — Lehet. — Azonnal, — mondta az ember, hamar visszajött, hogy a szoba az emeleten van, a tizenhatos, nagyon szép szoba, tiszta világos, féregmentes, a koffert már •felvitték. Rendben van. Sose lakott még szállodában. Ez a Fehér Bárány vidéki urak szálló helye volt, hetivásáros napon széké
