Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Török Sándor: Zökkenő

arany pénzekkel fizetett, — vagy kisétál az állomásra ebben a szép időben és visszasétál.

A fiú átvágott a földeken, a kitaposott ösvényen srégen, ahova minden évben új táblára írják ki, hogy: tilos átjárás, s az útnál utolérte egy megkésett konflis. A kocsis, tán a ló is megérezte benne a szándé'köt és megállóit. Nagyságos úrnak szólította, leugrott a bőröndért.

Bemondta a címet s a baloldalra ült gavallérosan, mert úriember bal oldalon ül a saját kocsijában is mindég, ha egyedül van akkor is. Lovag Sipnievszky mondta, az állami urodalmi főintéző, mondta egyszer és azóta többet nem tudta elfelejteni. Sipnievszky úgymaradt meg az emlékezetében, ahogy megy a Bethlen-utcán s a Waczek bolt előtt féloldalt fordul irdatlan vörös feje a magas gallérban és azt mondja: úriember a baloldalon ül kérlek a saját kocsijában, még, ha egyedül van akkor is.

Néhány krajcárja volt, a fizetését előre megkapta, tekintettel a hirtelen útra és a szabadságra, nem volt vidám, de nem is szomorkodott. Elvégre komoly baj nem lehet — úgy gondolta — nem, azt nem lehet kivenni a Péter értesítéséből, hiszen, ha a Mamukának komoly baja lenne, akkor Péter táviratozott volna — anyánk beteg, azonnal gyere, Péter — így gondolta magában, ilyen drámai módon; de Péter, a bátyja, csak azt írta, hogy a Mamukának baja van a szívével, nagyon szeretné látni, mindig mondja, elsején úgyis jár neki szabadság, hát próbálja meg, vegye ki előbb s jöjjön. Nem, nem tudta hinni, hogy nagy baj lenne, á, dehogy. A Mamuka mindig betegeskedik szegény, amióta ő az eszét tudja, azóta mindig csak lelefeküdt a Mamuka. Akkor aztán a nagy erős Péter komoly doktorral tanácskozott, osztott, szorzott és kivont a noteszában s cselédet akart fogadni, mert a Mamukának pihenni kell. Erre aztán a Mamuka ren-