Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán
talán mosogat is, talán ezeket az edényeket is ő fogja megmosogatni... Szegény Csibe, nagyokat szenvedhet belül. S úgy érezte, kötelessége emberi részvétét nyilvánítania néhány vigasztaló szóval. — Hát kérlek gyalázat is, ami ebben az országban történik, — mondta pohárürítés után, — multkorjábarr beszéltem a Teddy gróffal, hiszen ti is ismeritek Báthy Tivadart, megfordult az nálatok is nőm egyszer. Tudjátok, hogy rengeteg földje volt, tízezer hold, vagy még több is, ha a bácskai részt is beleveszem. Most, biztosítási ügynök, akinek Schwarczok és Kohnok dirigálnak, Magam is csak úgy szabadultam az ilyen, sorstól, hogy bérletbe adtam mindent még idejében, így most én dirigálok az én Schwarczomnak. — Kedélyesen nevetett. — No de, hogy egy Báthy Teddy idáig jusson! Nahát kérlekalásan ez már még sem megy. Ebben mégiscsak a rendszer a hibás és itt csak egy gyökeres változás segíthet. A házigazda egy darabig elgondolkodott, aztán, egykedvűen mondta: — Szóval a Teddy most is jól járt. — Hogyhogy? — Van annyija, amennyiből baj nélkül megélhet. — No hallod! •— méltatlankodott a vendég. — Neked talán mindegy volna, ha elvennék a birtokodat és azt mondanák, hogy teszem... teszem... teszem legyél intéző havi, mit tudom én ezer pengőért? — Hogy mindegy volna-e? Hallod-e Csibe, havi ezer pengő... Nem ezer öregem, hanem ötszáz is bőven elég lenne, mondjuk ebben az intézői lakocskában, disznótartás, miegymás... Olyan élet lenne ez, hogy nem is jó rágondolni. Ugye Csibe? Nagyot kacagott, mintha valami álomképpel akarnák ugratni, dédelgetni. Az asszony is elmosolyodott,, beletünődött lombok árnyékos sűrűjébe, amint nagyon jól, talán már túlságosan is jó elképzeléseket szőtt maga elé. — Ha így beszélünk — s a vendég hangja már kissé epés lett — éppen mi, a történelmi földbirtokos osztály, aki elvégre mégis vezetőszerepre vagyunk hivatva ebben az országban, az már annyi, mintha önként adnánk fel a jogainkat. Jó, hogy azt nem mondod még, hogy osszák fel a földbirtokot és legyen minden a paraszté. Már csak ez van hátra. Gábor csodálkozva felhúzta a szemöldökét: — Hát aztán? Osszák fel. Mi kár érhet abban? Legfeljebb intéző leszek valahol itt vagy másutt, mert
