Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: A merengő titán

madt dacos reakciónak, mint a természetes és spontán evolúciónak. Az ember ritkán tesz valamit, többnyire csak történnek vele bizonyos dolgok. Nem lehetetlen, hogy Wagnernak az egyetemes művészetről való egész elmélete elmarad, ha nem fűzi barátság az ifjú Németország lázongó vezéreihez, Bőméhez, Heinéhez, Gutzkowhoz és Laubehoz, ha nem kerül személyes összeköttetésbe Bakuninnal és az orosz forradalmárokkal, ha 1849-ben nem tör ki a szász forradalom, ha nem kénytelen tizenkét esztendőt száműzetésben tölteni és végül és legfőképen, ha nem bukik meg minden színház, amely kenyerét ad neki, ha nem törik ketté karmesteri és zenereformátori működése, ha a drezdai opera intendánsa nem korlátolt tökfilkó és a művészetben avatatlan udvaronc, ha nem adósodik el és nem kerül a nyomor lejtőjére, -amelyből már csak az öngyilkosságot látja az egyetlen kivezető útnak. Wagner nyilvánvalólag ezek nélkül is nagy zeneszerző lesz, körülbelül ugyanazt és ugyanúgy írja meg, mint ahogy azt megcselekedte, de elmarad művészete mellől az az irodalmi és bölcselmi affektáció, amelyből a Wagner-rajongók egy új Messiás világmegváltó vallási rendszerét koholták.

A zeneművészből apostol lett, de szerencsére nem tagadta meg saját lényegét, a zenét s ha el is hitte .magamagáról, hogy küldetése van, emberboldogító gondolatainak illusztrálására zénei eszközöket használt. Az már aztán csak pedáns germán egyéniségének tudható bo, hogy rendszert visz bele ábrándjaiba és óriási irodalmi tevékenységgel igazoltatja ködös ábrándjait. Sőt tovább ment. Nyomban fel akarja építeni az egy és osztatlan művészet székesegyházát, ihogy abban az antik görög dráma mintájára rendezett ünnepi játékokkal megadja az embereknek mindazt, amivel a világi örömökért kárpótolja őket. Az ősnémet mithologiát a reális élet tartalmává akarja