Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Áprily Lajos verseiből (Tutajok. Esti párbeszéd. Vers vagy te is. Új középkor. Rönk a Tiszán. Igy akarta a sors

ÍGY AKARJA A SORS

Makkai Sándornénak.

Fordul az út. Amerre száll a nap, a messzeségben síkok integetnek. Emlékjelül, ha jő a pillanat, mit hagyok itt a búcsúzó hegyeknek?

A bús királyi asszony jár eszemben s kísérget régi, illatos nevével, kit sorscsillagja erdőkön keresztül vesztett világból másfelé vezérel.

Látom halványan és sötét ruhában, az élet és az év augusztusában.

Zörgő kocsin megy, hullámos hegyélen, faluk maradnak el mögötte mélyen: várak, juhok, vizek: erdélyi álom — Aztán leszáll a hárserdős határon.

Sötét szobor. Mögötte kékbevesznek vonalai a rengeteg Meszesnek. Búcsúzva visszanézne még a tájra, messze, ahol lehullt a koronája. Kocsija vár, sürgeti már az éjjel. És, csillagának árva bujdosója, finom pengével és finom kezével sorsát az erdőszéli hársba rója.

A tölgyfa zúg. Sercegve sír a késem, amíg a régi jelt törzsébe vésem: Sic Fata Volunt.