Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Ismeretterjesztés - Stefáni Lajos: A technokrácia

Messze vezetne a kérdés ezer szálának kibogozása, térjünk vissza Arkright könyvéhez.

Az árrendszer megszűnése maga után vonja a kapitalizmusból folyó profit és kamat hajszolás elmaradását. Mi az árrendszer? A dollár értéke ma ilyen, vagy amolyan, holnap másmilyen. A pénz értéke fluktuál. Az arany és minden anyag is változik. Egyik sem állandó. Ilyen mai pénzek (valuták) mellett muszáj árváltozásoknak lenni, mert az értékmérő nem állandó, az értékmérő változó. — A technokrácia a sohasem változó, állandó értéket keresi.

Sohasem változó érték a hőegység: Kalória, az erőegység: Energia. Egy kalóriával mindig egyforma mennyiségű hőt termelünk, egy erg-gel (energiaegység) mindig ugyanannyi energiát fogunk létrehozni.

És minden anyag, hús, liszt, búza, szövet, vasérc, szén stb., stb. mind mérhető ezekkel az egységekkel. Mérhető az emberi, állati, fizikai munka is.

Az értékmérő tehát az enegiaegység (e r g.) legyen, ez sohasem változik, az nem olyan közforgó anyag: amelyik megszületik, él és meghal és átalakúl, tehát mindig megmarad, valamely alakban, de mindig újra kelő és elvesző (elhasználódó) érték.

Arkwright így végzi a könyvét:

Itt Mr. Scotthoz, a technokrácia szervezetének a vezetőjéhez fordulhatunk:

„A nemzeti jövedelem az árrendszerben adósságkövetelésekből alakul. Technológiai irányítás mellett valamely földterület anyagi jövedelme az a felhasználható, nettó energiamennyiség lenne — ergonokban kifejezve. — amely az illető területen az erőműveket és szolgáltatásokat ellátja és az egész fizikai gépezet fennmaradásáról és működéséről gondoskodik.

Az egyéni jövedelem az árrendszerben oly egységekből áll, amelyek összemérhetetlenek azon