Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Janko Jesensky: Szerencse a szerencsétlenségben (Ford. Farkas István)

szűrkeszakállas, ráncosarcú zsidó, saját szo­bájába vezette őket, amelyben bevont fo­­tőjök voltak. A szobát apró vaskályha mele­gítette szárazra- Ágyat bontottak és Gyúrót, aki még most sem mozdult, belefektették. — Orvosért, — kiáltott a bundás úr, le­dobva sapkáját. Homlokán verejték gyön­gyözött és lefolydogált az arcára. Abban a tudatban, hogy egy ember halálát okozta, megtörtén járt fel s alá a szobában és az orvost sürgette. Gyúró megmozdult. Már harmadszor hal­lotta említeni az orvost és a szíve dobogni kezdett. — Hiszen, ha a doktor itt lesz, akkor meg­vizsgálja és mindent észre fog venni, — gondolta magában. — Jobb lesz, ha feléb­redek és kiugróm az ágyból... Vagy csak fölébredek. Megfontolandó dolog!! Elég időm van, míg az orvos megjön. Felsóhajtott és felnyitotta a szemeit. — Sóhajt, lélegzik, tehát él! — mondta a fiatal, és az ágyhoz lépett. Az öregebb utána s az ágy szélére ülve, Gyúróra nézett­— Mije fáj? — kérdezte tőle. — Minden, — felelte Gyúró megtörtén, mintha felelni sem tudna a gyengeségtől, — de a lábam, nem tudom a lábamat kinyúj­tani! — Melyiket? — Ezt, ni, — mutatott tekintetével a ballá bára. — Tehát a ballába. — A bal. Istenem, Istenem. O, szegény feleségem! Vigyenek haza engem! Hangja siránkozva remegett. — Gondoskodom magáról, — mondta az idősebb úr. Mihelyt a városba érek, mind­járt elküldöm az orvost. — Ne, ne minek fizetne az orvosnak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom