Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Janko Hrušovský: Pompilió Madonnája. (Ford. Farkas István)

pohár frascati bor és békés beszélgetés mellett kell eltöltenie a jólnevelt római polgárnak. Vagy a jámbor búcsúsokhoz csatlakozni, kik vallásos énekek hangja mellett vonulnak a kis Némi városkába, hogy köszöntsék a csodatevő Madonnát és megkérjék, maradjon továbbra is az elnyomottak gyámola. A gazdagabbak az albanói hegyekbe vitetik magukat, hogy tekintetük ott gyönyörködjék az emberi történelem leghősibb fejezetének színterén, mások viszont Porto d'Anzio városába sietnek, s a Thyrreni-tenger üde hullámverése hangját hallgatják.

Az utcákon beláthatatlan embertömeg hullámzik. Mindenki legünnepibb ruhájába öltözött, s az arcokról visszatükröződik az igazi római vidámság és gondtalanság. A járókelők között ott látni pálmaág-kereskedőket, akik nagy hangon kínálják szimbolikus árújukat a járókelőknek. Az üzlet ma nagyszerűen megy, mivel ilyenkor a legszegényebb ördög is pálmaágat hord a kezében.

— Bum... bum... bumbumbum ...

A Tiberis mögötti halmokon mozsarak dördülnek, az Isten fiának jeruzsálemi győzedelmes bevonulását hirdetik, aki minden esztendőben, ezen a napon újból bevonul az emberszívekbe, — hogy mire éjfél után az albanói tó fenekéhez láncolt rossz szellemek elszabadulnak, megint elhagyja azokat.

Egyszer van csak egy esztendőben virágvasárnap.

★

Pompilió kalapja tele van rézsoldókkal, itt-ott felcsillan egy-egy nikkel pénz is.

Egy átszellemült idegen éppen most dobott a kalapjába egy vadonatúj kétlírást. Ez még sohasem történt meg vele, hiszen Pompilió talán életében sem látott lírát! Oh, szent Madonna, légy ez idegen szószólója a mennyei Atyánál.

Az emberek szünet nélkül tódulnak a templomba.