Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Berényi László: Gyóni Géza emlékezete

kötete, a „Szomorú szemmel". A komoly kritika ugyan elismeréssel szólott róla, de igazi sikere, aminőt várt, nem volt. Nem lehetett. Hiszen ekkor az egész ország Ady dicsőségétől volt hangos. A közönség leikét Ady hangjának újszerűsége és varázsa tartotta lenyűgözve. S Gyóni a kor, a divat ellenében is egyéni mert maradni. S hogy mennyire tudatosan vállalta ezt a szerepet, maga írja:

S ha téged elnyelt már az óceán,

S lopott csóvája kihunyt bolygóidnak: A magyar égen — mást te sem hihetsz — A magyar égen akkor is lesz csillag!

A költő maga is fényes csillag a magyar szellemvilág égboltján, amelyen társtalanul, öntörvényű röppályán halad, keresztül szelve Adynak, a hatalmas bolygónak káprázatos útját. Aki ilyen útra lép, annak örökre el kell magát jegyeznie a csalódásokkal és sikertelenségekkel. Az ilyen költői pálya fárasztóbb minden útnál s mégis itt terem a legkevesebb babér s a legtöbb tövis ...

A fővárosban kopogtató Gyóni számára nem akadt hely s meg kellett elégednie a Soproni Napló szegényes szerkesztői állásával. A világháború kitörése már Szabadkán találja. A Bácskai Hírlap csendes redakciójából ragadja őt ki a nagy világégés forgószele. Mennie kellett névtelen százezrekkel. Ki ért rá azokban a lázas napokban törődni azzal, hogy ennék az egyszerű pionir-káplárnak a lelke tele van kincsekkel, szépségekkel?

Ezredével a gyászos emlékű przemysl-i várba kerül, ahol mint egyszerű közkatona végigszenvedte a várostrom minden borzalmát és nyomorúságát. S csodálatos, épen ezek a napok, ezek a szenvedések borítják új virágba költészetét. A Tábori Újságban jelennek meg örökszép háborús költeményei, amelyeket a körülzárt lengyel várból repülőgépek juttatnak ki s amelyek nemsokára kötetté duzzadva „Lengyel mezőkön _tábortüzeknél" címen jelentek meg a várvédő

katonaság szegényes zsold-filléreiből.

Gyóni lelkének idegen volt a háború céltalan emberpusztitása, de a kötelesség elfojtja benne a béke vágyának szavát, csak a haza-kivánkozás és az otthonszeretete, amely azokban a véres napokban benne lázadozott minden katona lelkében, kisért egyre versei