Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Miklós Elemér: Légi utazás Konstantinápolyba
rendőrtisztviselő. Ez utóbbi, amíg az útlevéllel van elfoglalva, behozat egy csésze zamatos török kávét s megkínál vele. Pár perc múlva robog az autóbusz a mesék városa, a kalifák utódainak kincsesháza, Stambul felé. Nyüzsgő élet az utcákon. Faházak előtt ülő ünneplő lakosság. Péntek este van, a mohamedánok ünnepe. Sötétbőrű, feketeszemű, ívelt homlokú asszonyok és lányok, komoly, csendes férfiak, nevető, játszó gyermekek. A török ó-városrészeken vezet keresztül az út Pérába, az európai negyedbe. (Bizony a levegőben nem rázott úgy a Fokker-gépy mint az autóbusz a szilárd kövezeten.) Beérünk a Pera Palace-szállodába. A hallban mosolyogva üdvözöl a török portás, a budapesti Dunapalota híres volt kávéfőzője. Negyven állam delegátusa, angolok, belgák, németek, olaszok, franciák, csehek, svájciak között és a két nap óta vasutazó magyar barátaim. Milyen kedves házigazdák a törökök. Milyen mesés fogadtatást rendez a belügyminiszter Kemal Musztafa megbízásából a volt szultáni palota csodás tróntermében. Megnyílnak előttünk a padisah kincses termei. Pénzben ki nem fejezhető érték, mihez talán csak az angol koronázási kincsek hasonlíthatók. Magyar szemünk annyi ismerős tárgyat talál közöttük. Görbe kard, kösöntyű, forgó, díszruha, boglár mind a török-magyar rokonságot hirdetik. A nagy szultánok díszruhái, fegyverzetük csendben várják a múzeumi látogatókat. Egy ájtatos óra a mecsetek királynőjében, a Sofia mecsetben. Hajókirándulás a Prinkipóra. Eközben a szakszerű idegenforgalmi tanácskozások különböző nemzetek komoly kiküldöttei között, akiket mind csak egy cél vezet, az emberiség nagy ideáljainak, a békés munkának, megértésnek szolgálata. A többi kongresszusi tagok hajón utaznak Athénbe s Brindisin keresztül haza. Nekem nem lehet velük tartanom s egy csodaszép hajnalon elindulok repülőgéppel haza — Budapestre. Ez az út a Fléche d'Orient