Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

— Igen. — öltözzön fel és kövessen a rendőrségre. Bakosné is felijedt erre a szóra. — Az Isten szerelmére, mondják meg, miért bánta­nak? Kívül csend volt. Bakosné rémült kapkodással szorította testét a csu­kott ajtóhoz és mintha a deszkába akarná oréselni a szavát, fojtott félelemmel kérdezett tovább. — Mit akarnak? . . Szent Isten, beszéljenek . . . mit akarnak tőlünk? — Ne kérdezzen, hanem segítsen inkább az úrának, mert nincs időnk, ma még sokfelé kell mennünk. Bakos magára kapkodta a ruhát, feleségét visszave­zette az ágyhoz és kinyitotta az ajtót. Visszatért nyu­galommal nézett végig a két emberen. — Ha úgy tetszik, mehetünk. Lent az uccán az eoyik Bakos mellett maradt, elin­dult veié a rendőrség felé. A többi pedig csoportba verődött és ment tovább más házak felé. Hideg volt az éjszaka, Bakos feltűrte kabátja gal­lérját, keze a nyakához ért. — Ejnye, gallért meg elfelejtettem venni . . . A kísérője ránézett, kicsit nevetett is. — Majd ráér holnap venni, főügyész úr. Bakos nem válaszolt, látta, hogy az embernek kedve volna beszélgetni, de ő most nem volt kiváncsi rá. Kérdezze, hogy hová viszik? miért? — minek? Majd megtudja idővel. Az emberek élete hat év óta olyan Európában, hogy sohase kiváncsi senki a holnapra. A többi rendőr tovább ment a másik uccába, ATer­­ray-ház ablakán világosság szűrődött ki — Itt legalább gyorsabban megy a dolog. Alacsony sovány kis emberke volt az egyik rendőr, az mondta ezt, és máris rúgott egyet a becsukott ka­pun, Terray bankdirektor két nappal ezelőtt házaso­dott, a rendőrök is tudták azt. Kaján vigyorgással bökte oldalba az egyik a társát. • — Itt egyikünk itt marad, mert szükség van a fér­fira . . . majd sorsot húzunk . . . A másik is nevetett. Terray ablakot nyitott, úgy nézett ki az uccára Ami­kor megtudta, miről van szó, maga ment kaput nyitni. Két ember nyomában volt, mikor visszatért a házba, a hálószobába is utána tolakodtak. A kétnapos asz­­szony a> homlokáig húzta fel a paplant, csak két ke­

Next

/
Oldalképek
Tartalom