Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

Iván leült egy székre, szemben Máriával. Most, hogy egész közelében volt a lány, megint elővette a gyámoltalanság, amit Mária közelében érzett addig is, mindig Mária keze az asztalon feküdt, az ujjai között egy összegomolyított cérnacsomót gyűrögetett. Iván átnyúlt az asztalon, megfogta a kezét. A száján felszeg, ideges nevetés rángatódzott.

— Szóval,

most . . .

Mária- pajkosan kuncogott.

. . . menyasszony-vőlegény vagyunk.

Iván bólintott.

— Igen

. . .

— És

magunkra hagytak . . . ilyenkor csókolózni szokás.

— Igen

. . .

Iván Mária mellé ült, vállán keresztül magához ölelte Mária játszva a kezére csapott.

— No,

ne siessen annyira! . . .

Száját Iván felé nyújtotta, a szemét szorosra zárta, úgy várta a csókot.

Ivánt vacsorára is ott tartották, az asztalnál pertut ivott a két sógornővel és vacsora után a tanácsos trabukóval kínálta meg. Maga választotta ki a legsárgábbat és a legpettyesebbet, úgy nyújtotta kézből Ivánnak Alig várta Iván, hogy elégjen,a szivar, mert a három lány átment a gyerekszobába és. neki az öregekkel kellett illendőségből bentmaradnia. Hosszú volt még a- szivar csutakja, azonban beoltotta és felállt, hogy a lányok után menjen. A szülők megértő, enyhe mosollyal engedték útjára.

A gyerekszobában összeült a négy gyerek, Márta kártyából jósolt nagyokat nevettek és íván Mária kezét fogta, néha megszorította és várta, hogy a lány visszaszorítsa..

Tíz órakor Mária ásított, kezét tartotta a szája elé és tiz óra öt perckor megint ásított és a kezét már nem tartotta a szája elé. Tiz óra tiz perckor már Iván bent volt a szobájában és azt kérdezte magától: Hát ez meg mire volt jó? . . . Lefeküdt, aludni akart, de nem tudott.

Vájjon mit akarhatott vele Mária? . . . vele semmit. Csak ép' hogy férjhez akar menni? . . . Azt mégse, mert hiszen olyan szép, hogy férjhez menni nem olyan nehéz neki. Érthetetlen. Egyszer még nyáron történt, akkortájt az egyetemről jött haza, a lépcsőházban lassan baktatott felfelé, és a második emeleten vette