Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

mosolygott — ... legalább is hivatalosan nem. Ez a kormányzás művészetének egyik tétele.

— Hibás

tétel ez, báró úr, mert az avatatlan kezek odaégetik a rántást.

Kormos unottan szólt a bárónak.

— Hagyd

kérlek azt az embert . . . úgy-e, mondtam, hogy jobban válogassuk meg az embereinket, akiket közel eresztünk magunkhoz? . . .

Iván testét fiatal izmok pattantották egyenesre. Előtte a nikkel tálcán tele pohár víz állott, szemben véle, az asztal másik végén Kormos ült és gyilkoló gúnyos nyugalommal nézett Ivánra. Iván keze markolni akart valamit, vizespohár akadt elébe, görcsbe rándultak az ujjai, gondolattalan, vak lendülettel vágta a Kormos arcába. A repülő pohárvíze széjjelhullott az asztalon, a Kormos homlokán szétpattanó üvegszilánkok csörögve hullottak a padlóra.

Iván meredten állt, az arcokat sápadtság fogta el a báró felugrott és Kormos vérző homlokára szorította zsebkendőjét. A vendégék a többi asztalnál is felugráltak, zavar keletkezett az asztal körül, az ügyvéd, akinek autóbuszjárata volt a Nyírségen, megvetően dobbantott.

— Gyalázat!

A pincér Iván mellé furakodott, a kabátját és a kalapját tartotta és Iván kábult, lüktető aggyal engedelmesen tűrte, hogy a pincér kéretlenül, komor udvariassággal segítse rá a télikabátot.

Lent az uccán hűs esti szél jött a Duna felől, siető emberék ismeretlen, unalmas arccal mentek el mellette. Az Erzsébethíd pesti főjénél világtalan katona nyújtotta feléje a délutáni lapot, Iván veit egyet, zsebre gyűrte és fütyörészve, frissen indult át a hídon.

A híd közepén, az ívlámpa fénye fiatal lány feszülő lábát villantotta elébe. Kotta volt a lány hóna alatt, piros volt a kötött sapka a fejében, fekete fürtök hullottak ki alóla. Iván meglassította lépését, hogy a lány előtte maradjon és amikor a budai oldalon a lány villamosra szállt fel, Iván is felugrott utána. Zsúfolt volt a villamos, a perron is tele volt emberekkel, Iván a lány mellé került, egészén melléje, az egész testével érezte a lányt és jóízű meleg áramlás csendesítette gondolatainak megsűrűsödött, zűrzavaros koválygását.