Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

Hat óra lett, mire elindultak hazafelé. Iván elől ment Máriával. Mária kabátját óvatosan fogta össze a mellén és szaporán lépett, Iván súlyos, hosszú léptekkel ment a nyomában. Fejében az este emléke kóválygott, táncoló párok, Mária, feszülő férfimellek, izzadt tenyerek egymáshoz simulása, forró kezek egymáskeresése Lengyelné, magával rokonszenvez legjobban — párok a folyosón — párok az erkélyen — csók — szerelem — mámor — bűn — bűn —- féltés — féltés — akarom — akarom . . .

A kapu elé értek. Iván megragadta a lány karját. Mária meglepetten fordult feléje, Iván a szemébe nézett, először így, kíméletlen éles nézéssel, a szava keményen hullott a téli hajnal hidegéibe.

— Mária,

én akarom, hogy az enyém legyen ... a feleségem . . .

A Dunapart felől induló hajó tülkölt, a gázlámpák utolsót pislákoltak, a rendőr lépte a Kacsa-ucca felől kopogott, Cseke vendéglőjében a csaposlegény felhúzta a vasredőnyt.

Mária nem várt, nem kereste a szót.

— Jó

... én nem bánom . . . na, de hogy ez a házmester még most se jön . . .

És vékony, kesztyűbe rejtett ujja karéjba hajolt a csengő fehéir gombjára.

Vili.

Iván lelkében elhatározó cselekedetek után mindig megrokkant a folytatás akarása. Nem ment fel Máriáékhoz napokon keresztül, nem is látta sehol a lányt.

A várost járta, elment a belvárosi kávéházba is, ahová Nyáry báró hívta. A felvidékről lesodródott emberekkel találkozott a kávéház emeleti asztalánál és megváltozott, új lángra kapott, vagy kialvadt sorsok tárultak fel előtte. Az egyik, aki alpolgármester volt égv felvidéki városban, terményüzletet nyitott, búzával kereskedett és benzinnel, amelyeket sohase látott, de lenniök kellett valahol, mert pénzt adott értük és pénzt kapott értük és jól megélt. Egy ügyvéd elmenekült, mert nemesi nevet hordozott és úgy hitte, ez elég arra>, hogy menekülni kelljen. Autóbuszjáratra kapott engedélyt két nyírségi város között, az autóbuszai lent szaladgáltak a homokos utón, ő fent a kávéházi asztal mellett szürcsölte a feketét,