Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
orvosnak készül, az is írja, hogy nem engedik be az egyetemre, most hát elment a zsidókórházba gyakorolni magát . . . nem árt ez . . . majd elmúlik, aki megérdemli, annak nem árt a verés. Iván nevetett, mert meglátta a zsidó kocsmáros simuló alkalmazkodását. — De azt is ütik ám, aki nem érdemli meg. A kocsmáros felállt, indult kifelé. Hamiskásan csillant a szeme. — Hát van olyan zsidó, aki nem érdemelné meg, hogy legalább egyszer életében meg n;e verjék? . . . Megyek már, felkeltem az asszonyt, készítsen valamit reggelire. Iván, ahogy egyedül maradt, az ablakhoz lépett. Kint az alvó falu ébredt, harangszó jött be az üvegen keresztül, szekerek haladtak az országúton, ki a mezőre. Túl a falun, ahol az országút egy lankás domboldalon ereszkedett le, kis kőhídon túl, ott kezdődött a másik ország. Nem volt ott annak semmi nyoma, a föld arrébb se volt barnább,, az erdő is éppúgy sárgult odaát, mint itt és a varjúnak sem állott senki útjába, amikor a híd felett repült. Csak az ember, csak az ember . . . Arra gondolt Iván, hogy nem lehet Isten akaratja szerint való az emberek sokféle országa, mert hiszen nincs annak semmilyen nyoma a föld végtelen tenyerén. A bűnbeesett emberiség találta' ezt ki, hogy már ezen a földön megkezdhesse a purgatórium gyötrődését. A kocsmáros cselédje hozta a reggelit, utána bejött a kocsmáros is. — Tessék ezt elfogyasztani, azután meg jó lesz, ha lefekszik uraságod, itt ez az ócska dívány . . . hunyorított a szemével — az éjtszaka úgyse lesz sok alvás, tessék előleget venni belőle. Reggeli után Iván csakugyan lefeküdt. A kocsmáros csendesen húzta be maga után az ajtót. Hamar elaludt. Már néhány órát alhatott, amikor a nyíló ajtó, utána egy kíméletlen hang felriasztotta. — Hun a kocsmáros? . . . nincs itt? Iván a hirtelen ébredők nyerseségével felelt. — Hát nem látja? Nézzen körül! ... — azzal viszszafeküdt és aludt tovább. Negyedóra muiva újrai nyílott az ajtó. Két tányérsapkás csendőr lépett be. Egyenesén Ivánhoz mentek,
