Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

végezni, itthon meg nem tudok tanulni . . . Karácsonyra úgyis haza jövök, vagy még hamarább.

Bodáknéből a fájdalmas anyaság szomorúsága szólt.

— Fiam,

te most sie vagy bizalommal hozzám ... te nem szoktál ai tanulás miatt sietni, néked az nem okozott eddig gondot.

Iván tréfára fordította a dolgot.

— Nem

lehessen tudni, anyám., nincs-é lány a dologban . . .

Bodákné nem faggatta tovább, mert ismerte a fia lecsukott lelkét, tudta, hogy ha nevet, akkor már rejteget valamit, valami nagyon komolyat. Ilyen volt az apja is, azt is hányszor meglepte, amikor elborult homlokkal ült az irodájában. Az is, ha olyankor kérdezte, mindig nevetni kezdett és valami keserű viccet követett el. Iván már kölyök korában zárkózott volt, sohase tudott kedveskedni, hízelgő csókkal nem csimpaszkodott az anyja nyakába. A másik fia, akit a háború pusztított el, az tudott jó lenni őhozzá, minden kamasz-titkának ő lett a hordozója, Ha hazatért az iskolából, elmondta, miből felelt, kivel verekedett, ez még, Iván, hazajött, köszönt, többet nem beszélt a maga dolgáról. Az anya szíve megérezte, hogy Iván is szereti, mert lélekben jó volt, mert az apja szláv jóságát örökölte, de hideg volt és kemény, mert az apja egész szláv lelkét kapta örökségül. Úgy nőtt fel mellette, mint a magános fa, amelynek levelei csak önmaguknak suttognak. A másiknak voltak jó pajtásai, Iván is szeretett játszani, a gazságokat is együtt követte el a többi kis csirkefogóval, de közel nem tudott hozzá jutni egyik sem. Felmászott velük a diófa tetejére', de nem engedte nékik, hogy lezárt könyvei fedelét felnyissák.

— A

déli vonattal mégy?

— Nem,

hajnalban.

— Van

útleveled?

— Amikor

jöttem, akkor se volt.

Aggodalmassá vált a Bodákné hangja.

— Vigyázz,

fiam, baj ne érjen . . . aggódom miattad.

Iván kedveskedni próbált, megölelte a szürkefejű öregasszonyt.

— Rossz

pénz nem vész el, anyám.

Másnap hajnalban vonatra ült és nem lett még hat óra sem, amikor leszállt egy kis csöndes határszéli állomáson. A forgalmi irodában még égett egy elfe