Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
irányába: Budapest felé. Iván megállt, derűs szemmel simogatta végig az öregúr reménykedő arcát. — Semmi különös Béla bácsi, csak ép hogy nehéz haza jönni meg aztán, hogy megint borravaló jár a Keleti portásának. — Hát a csehekről mit tudsz? Ti ott többet hallotok . . . Ezt már megint halkan mondta, közel hajolt Iván füléhez. Iván nevetett. — Annyit, hogy itt vannak. Az öregúr arca egyszerre haragossá vált, megvetően legyintett. — Mesebeszéd! Tegnap üzent be Daróczy, hogy csak váljunk türelemmel, rövidesen változik a helyzet .. . hát ez őrület, kérlek alássan, gondold meg, hogy színtiszta magyar vidék ez, ahol soha máskép nem beszéltek, mint magyarul . . . Meg is mondtam ezt ai szemébe Hostás ezredesnek. Egy cseh ezredes felszólította a tisztviselőket, írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy az új állammal szemben lojálisán fognak viselkedni. Ö — mesélte az öregúr — a maga részéről ezt megtagadta, de az alantasai egy része, sajnos, aláírta. Iván közbeszólt. — Talán jól is tették . . . — Nem tették jól, Iván, semmiképpen se; tették jól. Mert kérlek alásan, demonstrálnunk kell magyarságunk mellett. Különösen most, amikor a helyzet ideiglenes, amikor a mi itteni viselkedésünk folytán változások történhetnek. Iván sunyi csöndessiéggel kockáztatta meg a közbeszólást. — Gondolja Béla bácsi, hogy a mi tiltakozásunk elhallatszik Párisig? Mert én még Budapesten se hallottam meg . . . Az öreg hevesen fakadt ki. •— Hát hogyne hallanák meg . . . különben is gondoskodik erről Szikrafalvy . . . Szikrafalvy a ruthén vidékről Budapestre szárma>zott fiskális volt, aki a fiskális-tradíciók szerint politikus is volt és a zavaros időkben némi szerephez jutott. Pesti irodájából figyelemmel kisérte a magyarság vergődését és néhanapján kitartási oltásokat fecskendezett be távoli barátai bőre alá. — és Szikrafalvy is azt mondja? — Persze, hogy azt! . . .
