Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
szőr életében, hogy embert bántott meg. Még a harctéren is, amikor lőni kellett, maga elé lőtt a földbe, vagy a levegőbe, nehogy a golyó még véletlenül is emberi szívet találjon el. Először még megpróbálta, hátha viccelni lehetne a dologgal, de a nyelve megbicsaklott és azután nem is szólt többet. Ujhelyben a Magyar Király éttermében, ahová éjféltájban értek el, az első pohár bort a mámort keresők szomjúságával hajtotta fel. A szállodában csak egy szobát kaptak négyen, két ággyal. Nem volt más választásuk, tele volt a szállódé, az asztalnál pedig, kései vacsora közben fojtott örömmel gondoltak erre a kényszerűséggel elfogadhatóvá magyarázott helyzetre, amikor két idegen ember, két idegen asszonnyal alszik majd egy kerítő-szagú szállodai ágyon. Iván magasra hajtotta, fenékig itta poharát, Klára is belekóstolt és lassú kortyokkal itta meg. A szomszédos nagyteremben az újhelyi urak táncoltak. szólt a zene, tombolva örült minden a nehéz álomtüntén. Vacsora után a grófné felállt és intett Nyárynak. — Jöjjön, báró. Átmentek a nagyterembe, a grófné a mohón ivott bor könnyű mámorával, a fáradságtól áléit test végső lobbanásával kapaszkodott a báró karjába és vitte őt a táncba. Klári egyedül maradt Ivánnal, eljövendő percek átláthatatlan horizontja csenddel borította be őket Iván szomjazott, aszút hozatott, tokajit. Féllitert. Reszkető kézzel töltött. — Igyék! Klári ívott, tele pohárral. Iván beszélni szeretett volna, kettőjük egyedülléte sok mondani valót öntött az agyára, de nem tudta azokat szavakká formálni. Csak ennyit nyögött: — Igyék! Újra ittak, fenékig. A tokaji nehéz olaja átjárta izmaikat, az út hosszú gyötrődése pattanásig feszítette minden idegrostjukat. A bor könnyűvé tette őket, de egyszerre, mint a szélütés, jött rájuk a fáradság. Klári nagyot ásított, Iván meg úgy érezte, hogy a szék már nincs alatta és ő a levegőben ül. Érezte, hogyha most mingyárt nem áll fel, hát leszédül. — Gyerünk, Klári. Elindultak, a folyosón sétáló emberek lézengtek, a báli vendégek. Sietve haladtak el közöttük és ahogy
