Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután…
kis családot s megmutatta nekik a biztos utat a vasútállomásig. — Nagyon jó napom volt! — kiáltotta utánuk. Még fütyörészett is, ahogy visszafelé lépdelt. Sietnie kellett, hogy holnapra mindent előkészítsen, korán akart lefeküdni, dolga lesz még az este, a kapitánnyal is beszélnie kell, tehát egyre sebesebben ment a kikötő felé. Az eső sűrűbben hullott, szél kavarta fel a cseppeket s a hullámok csapkodták a hajók oldalát. Nyikorogtak a kötelek, zuhant a víz és a folyam egyre jobban kavargóit. Nehezen találta meg a pallót, amely meghajolva feküdt a oart és a hajó közé. A szél most hirtelen oldalt kapta s majdnem letépte fejéről a sapkát. Az uszályon sötét volt, senki sem gyújtotta meg a lámpát. Csak az Erzsókék hajóján égett egy kis láng, az is a szobában. Zúgott, harsogott a víz, ostromolta az oszlopokat s a csavarokat, itt-ott imbolygóit valami kis láng. Péter elővette a zsebbeli villanylámpát, hogy úgy nézze a síkos utat a pallón. Rálépett a lengő deszkára s megindult rajta a hajó felé. Már a középen tartott, óvatos, vigyázó lépésekkel, amikor újabb szél taszította oldalba s hirtelen elveszítette az egyensúlyát. Még kapálózott a síkos deszkaszálon s egy csattanással zuhant a háborgó vízbe. A báránybőrös, nehéz ködmen rászorult a testére, a csizmáiban mintha ólom lenne, ami a mélybe húzza lefelé. — Segítség, emberek! — ordította kétségbeesetten a vaksötétbe. Lánc után kapott, de a lánc messze volt s a ködmenben nem bírt úszni. Még kétszer feldobta a víz s egyre elhalóbban. egyre reménytelenebbül kiáltott. Küzdött, forgott, hirtelen elsuhant előtte az egész vasárnap képe s még ezt gondolta utolsónak:-— Vasárnap délután, születésnapomon .... Erzsók, a világos kis szobácskábán felijedt s ki akarta szabadítani magát Johann karjából. Eltolta magától Johannt s így szólt: — Mintha valaki segítségért kiáltott volna. — Csak a szél, — húzta vissza magához Johann. A szél odaverte az esőt az ablakhoz, zúgott-búgott az este, hosszú árnyékokat dobáltak a kikötői lámpák. Valaki később megverte az ablakukat. A bajor hajóról jelentkezett két legény: — Ezen a tájon segítségért kiáltott egy magyar, — jelentették izgatottan, — alighanem befult. — Ugyan! >— legyintett Johann, dé óvatosan kisom-
