Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután…

a kormány mellett, amit meg sem kell most billenteni s néha, ha kedve tartotta, átkerült nagv üggyel-bajjal a vontatógőzösre és ott verte a kártyát.

Üresen jönnek majdnem Passautól s csak Pozsonyban vesznek fel rakományt.

Ám, itt a város, már kurjongatnak erősen, a sodronykötél megfeszül s néha hirtelen lazul, vízbe csapódik, óvatosan kerülnie kell az összekötözött három hajónak, a gőzös fedélzetén eszeveszett gyorsan lebegtet egy kék zászlót a matróz, ide-oda csúsznak, mégfut a gőzös, elengedik a kötelet, a két uszály lassan magától simul a parthoz s a gőzös nagy ívben szökik meg előlük. Nekifeszülnek a sodronykötélnek, húzzák, akasztják, csavarják, lezörög a vasmacska, már feszül s húz a kötél, egyre közelebb a parthoz, megáll siklásában a hajó, még kurjantanak, az osztrák is segít, aztán finánc jön, szagol, könyvbe ír, jeqyez, már terítik a deszkapallót s a kis darú megnyikorog láncain.

Péter nagyot nyújtózik. Most van dél. A nany toronyból ideszökik a harangszó s erre a hívogatásra a párkányi asszony is előkerül gőzölgő lábasával, int a legényeknek s a két kormányost is élőszólítja. Megy tehát Péter is, a maga tányérjával.

Az osztrák akkora szemeket mereszt a kerek kis menyecskére, hogy ez most egy pillanatra feltűnik a férjnek is, a párkányi kormányosnak, akinek neve Mács András. Meghökken Mács András, léteszi a tányér bablevest és rámered az osztrákra. Valami motoszkál Mács András fejében, valami halvány emlékezés, vékonyka gyanú, de eltűnik a sejtés, András visszahajlik a tányérja fölé.

Az égen egy apró felhő takarja el a napot.

A szomszéd hajókon, uszályokon is megélénkült az élet. Péter uszálya mellett néhány román hajó álldogált, gabonát hozott, Mács Andrásék bajor hajóval kerültek össze, egy szerb gőzös pedig éppen most érkezett s az volt erősen a terve, hogv összekapcsolja uszályait, vihesse magával lefelé. De többen nem jöttek, Péter kevesellette a társaságot s a fuvart. Felpillantott az égre. Két felhő között hatalmas, elvesző betűkkel ezt olvasta: Válság ... A házak tetején, a gyárkémények fölött, a toronygombon, a parti lépcsőkön s a szemközti ligetben mindenütt mérhetetlen betűkkel, minden nemzet nyelvén ott reszketett a szó: Válság . . .

Jött a hajóstiszt s megmondta, hogy két napig vár-