Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tersánszky J. Jenő: Az átkozott kincs

tussal biztosította magát a Nőegylettel szemben, életfogytiglan az állásában. És szépen, rendesen, munkában, becsületben megélt a szőllőskertből.

Maga mosott, varrt magára, maga főzött is egyszeri étkezéséhez naponta. Nem vett asszonyt maga mellé. Úgy hogy az is külön szállóige módjára járt elkeseredett férjek ajkán házsártosabb hitvestárásaikkal szemben hogy:

— Nahát lám az öreg Dudás csak elég okos, hogyan él jól az ember, ha nem vesz asszonynépet a nyakába.

Az öreg Dudásnak a tekintélyét különben hatalmasan alátámasztotta, hogy negyvennyolcas honvédl volt. Ö vitte, Sátoros és nemzeti ünnepeken a többi negyvennyolcasok előtt a zászlót.

És ha valaki többet is akart tudni az öreg Dudás szabadságharci szerepéről, hát akkor megtudhatta, hogy az öreg a Lehel huszároknak abba a vakmerő kis csapatába tartozott, amelyik egyenesen Olmütz-ből vágtatott haza ellenséges területen át és Szolnoknál úgy megkergette az osztrák dzsidásokat, hogy csakis hátulkapott sebbel leltek osztrák hullát aztán a harcmezőn.

*

Valóban mi kellhet egyéb a boldogsághoz? Munkával, tisztességgel biztosított élet, dicsőséges múlttal bearanyozott nyugalom.

Nos ez mind klappolt az öreg Dudásnál, ahogy még életében közmondásba került.

¥

Egy nap azonban mi történt?

A szőllőskert fele kaszáló volt, gyümölcsös