Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Szenes Piroska: A gyermek álma
— Te Joskó, — húzta fel a fiúcskát, mikor a sebes hullámokon felnyargaltak az első fadarabok — ha kifognál addig, amíg az apád megjön, valami szép deszkát, vagy egy kocsikára való tüzelőt! . . . Bevinnénk azt a faluba eladni, asztán kapnál tőlem egy hatost. — Hatost! — biggyedt fel a Joskó ajaka. — Koronát adjon már egyszer öreganyám! — Koronát-e? — susogott elszörnyedve a nagyanya. — Vétkezel te, gyermek! Tudod te tán, hogy micsoda szörnyű nagy pénz egy korona? . . . Mit csinálnál vele? Bizony tudta Joskó, hogy mit csinálna a koronával. Egy rúd, egy nagy rúd töltött csokoládét venne érte, amilyen a boltos kirakatában áll ézüstpapírosba csomagolva, és amire már olyan rég-rég vágyódik! Négyféle töltelékben lehet kapni: málna, eper, vanília, csokoládé. Ö azt hiszi, hogy vanilkásat venne, az csuda-fínom lehet! Dehát persze ilyesmire még gondolni se lenne szabad, talán igaza is van a nagyanyának, hogy ilyesmire még gondolni is bűn. Mikor micsoda csúnya szavak esnek náluk még húsz fillér miatt is. Elbúsultan kapott Joskó a horog után, amit ő csinált magának, hosszú hajlékony rúdból, hatalmas horogszöggel a hegyében. A házacskájuk szinte a legjobb helyen állott, éppen a kanyarban. Ha az ember egészen lemerészkedik a vízmosta, bokros parira, hát a legjobb fahalászat itt esik. Most különösen magasra nyargalt itt a piszkossárga hullámok háta, azt mondja a nagyanya: <■— Megkötném a derekadat Joskó a kerítéshez, csúszós a part! De az ilyen gyerek nem hallgat az okos szóra! Előbb a galyakra pályázott, amin mindenféle ázott rongy, tarka szemét megragadt, hát azt gondolta, hogy ki tudja, mi van rajta? . . . Pedig ebbizony keveset ért, a vékony ágak oly vizesek voltak, hogy még gyújtó
