Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Szabó Pál: A béresasszony legendája
— Úgy Hát maga az. Érdekes. Mesélje el nekem . . azt a legendát, az ostorról, meg a bivalyosról Elmeséli, jó? — mondotta az úr és nézte az asszonyt. De se jót, se rosszat nem mondott ez a nézés. Rebeka vergődve rogyott le a gyalogszékre, rimánkodva nézett az úrra. Vájjon hogy mondja, hogy kezdje? De az úr mosolyogva nézett rá vissza, megkezdte hát mondókáját: — Az úgy vót nagyságos úr teccik tudni, hogy én éppen április húszadikán múltam huszonnégy esztendős. Osztán hogy még ezidáig nem vót gyermekünk, ezek az asszonyok meg mindég veszekedtek vélem .. — mondta, beszélte Rebeka élete örökkön visszatérő dalát. A földesúr leült az egyetlen székre az ablak mellé, párszor lehunyta szemét, tán azért, hogy annál nagyobbra nyithassa. Hullt, hullt az asszony lelkiéről a szó, forrón, perzselőn, mint kint a napsütés. Szavak hullásától, vére muzsikájától nagyon szépeket álmodhatott perc alatt a földes úr, mert egyszeriben azt mondta az ajtóban támaszkodó intézőnek: — Pakoltassátok ki azonnal a többi családot innen. Szegény asszony megérdemli, hogy egyedül lakjon az urával. Hátha hamarább megjelenik az ágakon a berkevirág? — s nevetett halkan, csendesen, mikor ezt mondta. Az intéző rémüldözve mondta, hogy hova gondol a nagyságos úr? Három családot nem olyan könnyen lehet elhelyezni, úgyis nagy a lakásszükség. Az úr vállat vont és türelmetlenül intett, hogy hallgasson. így történt, hogy kongó üresség és naoy-nagy nyugodalom ölelte körül Fekete Ferencéket a tanyára borult éjszakán. A földesúr pedig másnap már ott volt újra Rebekánál és azt mondta: — Meséljen nekem fiam valamit erről az ostornyélről. — Hiába, nagyon a lelkére feküdtek a tanyában lábrakelt legendák. Az asszony pedig mesélt, mesélt. Közben öntözgette az élő, eleven bokorrá élemedett ostornyelet, míg egyszer a földesúr rácsapott a szájával. Rebekának riadt, vergődő szemérem nyargalt keresztül hótiszta homlokán, de aztán béhunyta szemét. Soha se érzett még olyan ihatott, mint a földesúr bajuszának illata volt. *
