Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Khín Antal: Szent Márton fehér lova és Márton lúdja

delmes időt jósol ha meglátja. Szent Márton alakja pedig valami őspogány szellem helyét foglalta el a csallóközi néphitben. Valószínűleg a Téldémon helyét.

Szent Márton napján, mikor havazik, azt mondja a csallóközi: „Szent Márton fehér lovon jön." A telet képzelhette az ősmagyar a szent állatnak tartott fehér lovon érkező felsőbb lénynek. A hópelyhek a fehér ló pelyhei. Ezt valószínűleg táltos lónak fogta fel. mert a csallóközi azt tartja a táltos lóról, hogyannak pehelyszőre van. Arról lehet felismerni. Repülni is tud, bár szárnyai nincsenek.

Mivel a Tél szellemétől félt az őspogány, valószínűleg valami áldozattal igyekezett is kiengesztelni. Ez az áldozat pedig a liba lehetett. Ezt látszik bizonyítani a Márton lúdja. A népnéll, de a régi csallóközi udvarházakban is szokásban volt Márton napra libát hizlalni és a mártoni lúdból, illetőleg annak mellcsontjából jósolni. Ha ez pirosszínű volt, enyhe telet jelentett, ha pedig sok fehér petty mutatkozott rajta, sok havat jövendölt és nagy telet. Már pedig a régi csallóközi ember szemében nagyon fontos volt a Duna áradásai miatt, s ezt még karácsony vagy Szilveszter éjjelén is hagyma és só segítségével igyekezett kitudakolni a titokzatos hatalomtól. A csontból való jövendelés kétségkívül a sámánizmus maradványa. A kirgiz, torgut és egyéb mongol népeknél ma is gyakorolják a sámánok az áldozati állat lapocka csontjából való jóslást. Az ősmagyarnál, mint említettük, áldozati szent állat lehetett a liba a Tél-szellemének. A velünk legközelebbi rokon voguloknál és osztjákoknál szent állatnak tartják.

Az őstörténeti kutatás szerint a magyarság ismerte már a lúdat a vogul együttélés korában, tehát a Kuma-folyó vidékén is, ahonnéit a hagyomány a csallóközi magyarság őseit származtatja. (Krisztus születése táján élt itt a magyar a vogullal.) Itt a halászat mellett vadászatból élt. Ekkor áldozhatott libát a Télnek. A magyarság őshazáiban bizonyára előfordult bőven vadon is. Ugyan is ősszel nagy csapatokban vonul északról délnek. Ekkor érkezik hozzánk is Csallóközbe. Itt tanyázik rendesen Márton napja tájáig; ha jó az idő, tovább is. A Duna vízkörnvéke főszállása. Hasonlóképpen tanyázott a nagy orosz síkság déli részén is, ősszel vonulóban, tavasszal visszatérőben, azokon a tájakon, ahol a magyarság őshazái voltak a kaukázusi vagy Manyics vidéki őshazá-