Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Ujházy György: Mikor lesz magyar színjátszás?
Mindig a művészet teremtette meg az életet s nem az élet a művészetet. Ennek a misztikus folyamatnak a sorrendje: a vágyakozás, az álom s a kifejezett cselekedet. Egyetlen művészet sem ad olyen életes kifejezést a cselekedetben, mint a színház. Az élet teremtése a színházban történik a legintenzívebben. Új arcok és új hangok, új gesztusok és új emberek születnek a rivaldákon, de abban a pillanatban kezdenek világra bontakozni az új emberék új arcukkal, új hangjukkal, új gesztusaikká!, új életstílusukkal a nézőtéren. A színház az időben futó élet új emberét tanítja meg az új életre! A színház épen ezért csak tömegekkel teljesedhetik. El lehet képzelni, hogy akad szobrász, festő, regényíró, nagy lyrikus, aki a maga elefántcsonttornyában magányosan, egyedülségbenél s alkot, de a színház művészete minden időben a tömegekkel élt és él. Tömegek nélkül tehát nincsen színház. Vágyakozó tömegek nélkül, olyan tömeg nélkül, amelyet nem fog össze valamely etikus erő, nincsen színjátszás. Nemzeti színjátszás tehát nemzeti vágyakozás nélkül nem lehet. Nincs. S mert ma nincs magyar színjátszás, valóban vakmerőség lenne azt állítani, hogy van, tehát élő eleven bizonyság: nemzeti öntudatunk aláhanyatlott. Nemzeti öntudatunk elhomályosult, annak ellenére, hogy a politikai berkek, a kocsmák és a lapok vezércikkei hangosan magyarkodnak. Melletdöngetnek. Hujhujhajráznak. Villogtatják a rojtos gatyát. Álnemzeti öntudat, gicss nemzeti öntudat ez! Nem élet, hanem fojtó hazugság tölti be a nemzetet. Nem isteni teremtés, hanem lélekferdítés, angyalcsinálás folyik a színházainkban. Megölik az új lelkeket! Az új magyar lelkeket! Akkor lesz tehát magyar színjátszás, ha a magyar tömegek életét életté emelik a magyar tömegek vezetői, ha, a magyar nemzeti lélek szabadon kibonthatja
