Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

Három lelkes fiatal költőt akartunk megmutatni, akik egy vidékről, egyforma körülmények öléből vágtak neki a poétaság bús országútiénak. Kultúrájuk, érzésviláguk is hasonló, még poétikai szabályaik sem térnek el egymástól, a régi, szabályos, rímes, ritmusos, egyszerű formában írt versek mögül tekint reánk arcuk. Építeni akarnak s nem rombolni. Mindhármukban van valami bús, keserű érzés, egy megtépedt generáció terhét viselik vállukon.

Lehet, hogy megállanak félúton, nem fejlődnek tovább. hiszen életkörülményeik nehezen engednék azt meg s elkövetkezhetik az az idő, amikor önmagukat ismétlik s meghasonolnak majd emberrel, világgal. De megtörténhetik az is, hogy tovább futnak a cél felé s talán nagy, szent érzéseket nagyon mély, nagyon kerek formában fognak kifejezni. Ezeknél az embereknél, — akik ezúttal példák, — az életkörülmények, az adottságok nagyon fontosak, tudnunk kell, látnunk kell, kik azok az emberek, akik betont kevernek az országúton, vagy szántanak a folyóparton s közben magyar sorsról ősi magyar lélekkel álmodoznak . . .

Hármas példáját kívántuk bemutatni ennek a magyar léleknek. Ha tetszik, mondhatjuk azt is „őstehetségek". De dobjuk el a kipellengérezett szót.

SZOMBATHY VIKTOR