Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"
tollat. Most harminc esztendős, „Hat elemit végeztem Léván s mível édesapám olvasott ember, — írja— úgy nekem is meg volt az alkalmam az önművelésre. Játékra' kevés időm volt, mert a kenyér már akkor is gondot okozott, dolgoznom kellett s így a gyermekkor többé-kevésbbé hiányzik életemből. Egy alkalommal, bárányommal együtt játszó gyermektársaim közé keveredtem, elkergettek maguktól, nem tűrték szomorúságomat, amit én akkor még nem értettem. Félre vonultam bárányommal és a bárány nyakára borulva sírtam, már akkor is egyedül voltam." íme a költő! Sass János kötetének címe: „Szomorú napok." Szomorú a> gyermekkora, búsongó a lelkének alaphangja s az első köteteim, amely agyából kipattan: a szomorúságról beszél. Különös, életmagyarázó ív ez, a báránytól a verseskötetig, a gyermekkor freudi „sérülésétől" a hegedősig. Sass János érzi, érti ezt, magyarázni tudja s önmaga segít fényt villantani abba a rejtélyes műhelybe, ahol a költő „lesz"... Kötete a magyarság s a szerelem imamalmán őröl szintén. Egyszerű színek a palettáján, i'tt-ott egy élénkebb színakkord, de valahol, a sorok között, ha nagyon odafigyelünk, felnyújtja ujját Ady, („bús álomlegény" — írja Sass) és a strófák testvérként ölelgetik olykor Petőfit, — hiába, nem lehet menekülni tőlük . . . De jó ígéret Sass János. „Szociális hangokat" is penget: MUNKÁS Reggeltől estig robotban görnyed Az este se hozhat megváltást neki, Csak feltörő, forró, keserű könnyet, Ha lélekölő igáját este leveti: Reggel új, gyötrő szenvedések várják, Penészes szoba, gond, fekete kenyér. A szenvedését szívvel sose látják — ökölbe szorul a két kérges tenyér. Szép ifjú napjait robotban éli, Megbénulnak fáradt, dolgos karjai. Rokkant két kezén az ereket nézi S ráhullnak titkon fájó könnyei. Egy szomorú kor ifjúságának hangja szól ebből:
