Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Balla Borisz: Egy új világ kezdetén…
EGY ÚJ VILÁG KEZDETÉN... (Beszélgetés Eibl professzorral, a nagy bécsi történetfilozófussal) írta: BÁLLÁ BORISZ (A „Vom Sinn der Gegenwart" híres szerzőjével egy intim bécsi társaságban találkozott e sorok írója s a ritkának nevezhető szerencse, valamint M. báró, a házigazda szívessége folytán több mint egy órát kérdezhettem Eibl professzort vacsora után olyan problémákról, melyeknek ő ma kétségkívül egy egész nemzetközi tudományos világ által elismert nagy szakértője. A bécsi egyetem filozófiai tanszéke, mely professzorának személyi súlyával is, temérdek külföldit vonz hallgatónak (a tenderen túlról is), Eibl professzor révén egyik érdekes centruma lett egy modern és sokban katolikus beállítottságú, új szellemtörténeti iránynak. Mint laikus, most, sajnos, inkább csak ötletszerűen kérdezhettem Eibl professzort. Nagyirányú elfoglaltságai közben (a megalkotandó, új rendi osztrák államhoz való hozzászólások és munkai, külföldi, főleg a német egyetemeken tartott előadások stb.) most dolgozik a „Grundlegung der abendländischen Filosofie" című művén. Egyéb, már megjelent, ismert kötetei: „Augustinus und die Patristik", „Ausklang der antiken Filosofie" stb.) Kérdező: Vacsora alatt N. N. érdekesen nyilatkozott Rosenberg Alfréd új faji és világnézet-mithoszáról. Bizonyos, hogy ez a mithosz az új német világnak, a Drittes Reichnek mintegy büszkeség és öntudat-tartálya lett. A hitleri mozgalomnak ez a titokzatos és dinamikus hajtóereje hogyan illesztendő be az új világkép kialakító erői közé? Eibl professzor: Mint démonikus és ta la j-f elszán tó-erő, olyan erő, amely faji kérdéseknél és a biológiánál kezdi, hogy majd egy új szellemnél s egy új etikai felfogásnál befejezze. Mire azonban ide fog érkezni, addigra az egész probléma megszűnt specifikus német probléma lenni. Tökéletesen el fogja hullatni faji és biológiai élét s beállítottságát; gondoljunk a. lepkére, mely már elhagyta gubóját. A materialista fejlődés már szenilis vagyis agg, vagvis végkorában — ne felejtsük el — az embereket nagyjában még egy anyagias értéke-
