Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Simándy Pál: A láthatatlan gárda
Simándy Pál: A láthatatlan gárda bárha nem is minden iró, tudós és próféta. Mert nem mindenik viseli magán a Szellem embereinek bélyegeit: a szellemvilág iránti sajátos érdeklődést, áldozatos szeretetet, amely alkalmassá teszi az embert arra, hogy önzését a szellem síkján, szellemi és lelki örömök szerzésében élje ki; a szent bohémség meghatározottságát, amely a jelen időleges és múló érdekeivel szemben a történelmi és örök értékek mellé állítja az embert; amely a szellem és lélek érdekeit a maga számára fölébe helyezi a gazdasági és testi érdekeknek s az anyagot a maga részéről, mint a szellem eszközét becsüli és értékeli. Csak akinek az élete feltünteti ezeket a sajátosságokat: számítható igazában ama láthatatlan gárda, a Szellem és a Lélek választott embereinek seregébe. Mindenki más lehet jó szakember; lehet ügyes mestere hivatásának, csak éppen a Szellem választottja nem. Nem a középosztály, nem a szakértelmiség s nem általában az inlelligencia sorsának, szerepének kérdése érdekel tehát bennünket most ezen a helyen, bárha ezeket is fontos és sorsdöntő problémáknak ismerjük, hanem eme láthatatlan gárda problémája.* Mik a sürgős és aktuális tennivalók? Nincs ma sürgősebb tennivaló a világon, mint a tömegek életét érintő kérdések megoldása. Minden más: részlet, luxus és mellék cselekvés. Társadalmi és gazda sági rendünk felbomlott és alkalmatlanná vál t a széles tömegek szükségleteinek ellátására. Ebből nyomor, szenvedés és bűn szakadt a világra, amely elpusztulással fenyegeti emberi civilizációnkat, kultúránkat. Nincs sürgősebb tennivaló, mint megállítani ezt a romlást, amelynek sodra elnyeléssel fenyegeti azokat is, akik ma még haszon élvezői a pusztulásnak. A kenyér gondja, a szenvedés nyomorúsága alul kell elsősorban feloldani az emberiséget, minden más teendő csak azután következik és lehet eredményes. A gyakorlati, élet parancsa; a tudományos megismerés igazsága és a lelkiismeret szava egyaránt emellett szólnak. Lehet valakinek kedvező, vagy kedvezőtlen véleménye a tömegek szellemi és erkölcsi nívójáról s azok felől a módszerek felől, amelyekkel a maga helyzetének a megváltoztatására tör: de mindez nem lehet ok senkinek arra, hogy ezeket a sürgető parancsokat megtagadja, hogy velük szemben azoknak a pártjára álljon, akiknek a szellemi vaksága, határtalan önzése és erőszakos politikai eljárása mind mélyebbre taszítja a világot a romlásban.* Mindez tökéletesen igaz, de mégsem a teljes igazság. Mert bár igaz, hogy társadalmi és gazdasági rendünk összeomlott, és hogy újat kell állítani a helyébe, amely ismét ellátja
