Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Sinka István verseiből (Megenyhülés. Jöttem. Dózsa koronázása)
Sinka István: Versek csonyuk.A gyerek csóválta a fejét és csak csodálkozott a szája, míg a mester rá nem szólt.— Készítsd rendbe a műhelyt. Félóra múlva zárunk. • Aztán elővette a pipáját, kiverte belőle a tegnapi hamut, megtömte és kiállt a boltajtóba a sárga világosságra. És nagy magasságból nézett a liömpölygésre. ZERDAHELYI JÓZSEF Sinka István verseiből MEGENYHÜLÉS. Ezek a lihegő, aranyporú esték ma szebbek, mint valaha voltak, mert ó-bíbor ekhójuk alól enyhült, szép szavakkal indul a daloló lány és elaltatja a ballagó pásztor szemén a könnyesőjű sírást és langyos arany lapokkal borítja bé a rőthajú aratók forró sebű szivét... Ó, dalolj csak, dalolj, roskadt faluk lánya és csorgasd végig a porszalagos útakat pezsegő (örömhírrel!... És ezek az az aranyporú esték ma csillogóbb fényüek mint valaha j máskor,
