Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajo«: Regény

Kintről már hallatszott is az apja hangja :

— Hol van ?

Feri kiszólt:

— Itt vagyok. Jövök !

Kilépett az ebédlőbe. Édesapja ott állott előtte. Feri azt hitte, káprázik a szeme. Apja két év óta nemhogy nem öregedett, hanem még inkább fiatalodott. Nem változott semmit sem, csupán a fejét havazta be a közelgő tél. S ahogy rámosolygott, hatvan éve ellenére is még mindig olyan egyenesen, keményen és dúsan akár egy lombját lengető cserfa, mindig nevető, szürke szemével, napbarnitott arcával, roppant termetével úgy festett, mint egy szelid, mesebeli óriás.

ö szólalt meg.

— Na ! — lépett előre. — Hát mégiscsak elhozott a vonat?

Feri megszorította a feléje nyújtott kezet, aztán lehajolt és megcsókolta.

— Elhozott, édesapám. Itt vagyok, hazajöttem.

Szabályos, meleg dióbarna arcán, fekete szemében, kicsi, de kemény száján, tiszta és nyugodt tekintetében, ami mind az édesanyja borús és megejtő szépségére emlékeztetett, ott dicsekedett mindenütt az apjához való hasonlósága is, s jóllehet, maga is magas és sudár volt, alig ért az öreg válláig.

Juliska látta, hogy a megilletődés elvette a szavukat, s hogy átsegítse őket a meghatottságukon, megszólalt :

— Üljenek le, édesapám, azonnal hozom a reggelit.

Juhász megnézte Ferit.

— Aztán? — adta fel a szót.

— Semmi különös, — felelt Feri.

— Gyütt a vonat röndösen ?

— Igen, nem késtünk.

Juliska, amikor elszaladt az apjáért, nem szólt senkinek, mégis, tiz percen belől mindenki tudta a faluban, hogy Feri hazaérkezett.

Döngicsér rontott be elsőnek :

— Na, te lókötő, te minden tisztességes ember szégyene, te akasztófavirág, te, hát mégis csak megjöttél ? — kiáltott már messziről. — Gyere ide, hadd csókoljalak fültüvön!

Feri elébe lépett.

— Jó napot, Döngicsér bácsi ! — rázta meg a rezesorru kis hörcsög ember kezét.

Később megjött az öreg pap, meg Böcögő is, akit Szoboszlay megnyugtatott, hogy ne 'féltse Juliskát, mert Feri csak azért jött haza? hogy kibéküljön az apjával. Vidám hangulatban telt el a nap, végehossza nem volt az ölelgetődzésnek. Feri úgy határozott magában, hogy az első néhány napot megfigyelésre