Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Ravasz László: A keresztyénség és a világ feszültsége
Ravasz László: Tanulmány gazdasági rend helyett kommunista termelési mód következnék be és az egyháznak épugy élnie kellene egy szociális társadalomban, mint ahogy élt egy hűbéri és feudális társadalomban. A protestantizmus is ilyen nagy különbségtételben foglalatoskodik, csakhogy ő nem az egyházat állitja szembe a világgal, hanem az evangéliumot, s azt akarja újra meg újra kimutatni, mi az evangélium olyan örök tartalma, amely bármely gazdasági és társadalmi rendben éppen olyan erővel érvényesülhet és köteles érvényesülni, mint a mi jelenlegi társadalmunkban. Kétségtelen dolog, hogy az evangélium egy hajszálnyi! val sem táplál kevesebb életigényt Szovjet-Oroszországgal szemben, mint az amerikai plutokráciával szemben és egy kommunista társadalomban épugy Krisztus országát kezdené hirdetni, építeni, mint ahogy a mi világunkban ezt hirdeti és ezt építi. Ebből ismét nagy következmények folynak. Először az, hogy a keresztyénség bár mindig elébe dolgozik az időnek és az uj alakulatokat készen várja, sohasem támogathat olyan forradalmat, amely jó szokásoknak, erkölcsi javaknak lerombolásával jár, éppen azért, mert a keresztyénség különbözik ettől a világtól és nem keveredhetik e világgal akkor, amikor ez a világ leginkább «világ»: animális és chaolikus a forradalmak rombolásaitól. De az is bizonyos, hogy a keresztyénség sohasem akadályozhatja meg a világban folyó lassú átalakulást, — ha ez az átalakulás jobb igazságosságot, magasabbrendü életet, több emberi méltóságot Ígér — azon a címen, hogy a jelenlegi helyzet felépítésében neki tetemes része volt. A keresztyénség az átalakulásban is legyen keresztyénség, különbözzék a világtól, s csak úgy elegyedjék vele, ha meg tudja szentelni azt. Ennélfogva az a keresztyénség, amely a forradalmak vezetését átveszi, elvilágiasodott keresztyénség, épugy, mint ahogy elvilágiasodott keresztyénség az, amely a reformokat és átalakulásokat csökönyösen megakadályozza. A másik tanúság ebből az, hogy az ötvöződött éselegyer dett keresztyénség kihűl és meghal. Lüktető ereje, teremtő aktivitása csak a világtól különböző és vele szemben álló keresztyénségnek van. Ezért a keresztyénség transcendentiáját hangsúlyozni annyit jelent, mint erőt halmozni fel születendő csodák számára. Minden reform, minden megújulás, minden ébredés abból támad, hogy a 'keresztyénség felfedezi örökkévaló erejét, ez pedig annak a megőrzése által történik, hogy a keresztyénség lényegesen * és véglegesen más mint ez a világ. Tehát éppen a mostani időben van szükség a keresztyénség emez éles, idegen, transcendens vonásának a hangsúlyozására és van. szükség arra, hogy, minél több ember a maga élet
