Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Kritika - Fodor Béla: Perneki Mihály
Kritika d.e én kikiáltom a Duna-Tisza tájának forró néma hitét. Én a delejt hozom, mely előhív mindent e föld s e nép mélyéből és gyönyörű menetben, szárnyas seregként, himnuszba tisztuló életként az emberiség elé vonultatom. Én újra felépíteni az életet és tüzes nagyszerű koronának tetejébe teszem a ha-1 Iáit. Ismerem a «szőllő fokáramát a sarju gyógyszeres pihegését a renden» s megtanultam a világ szívverésétől zengeni. Bennem újra kinyujtóznak a népvándorlás, utjai s kelettől nyugatig érő léptei és kinyilatkoztatást hirdet a történelem ... Sinka István az. első magyar himnuszköltő. S annyi már bizonyos, hogy uj lírai formát teremtett az örök magyar ihletnek. Budapest, 1933. október 31. FÉJA GÉZA KRITIKA PERNEKI MIHÁLY Kicsoda ez a Perneki Mihály? Keserű, tehetséges, száraz verseiből ime egy: TANULMÁNYFEJ. Filmek, riportok, félives regények moslékján nevelkedett, apja, anyja csak veszekedni járt haza többi időt előgyelegték zálogház, gyárkapuk előtt. ö jő akart lenni, mint mindenki, mert született gonosztevők csak egyes karikás-eszü Írók fejében születnek. A Teleki-téren kezdte —, csomagot cipelt —, Bezárták. Csarnok elé ment, Bezárták. Pályaudvarok elé ment, Bezárták.
