Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér
Elbeszélés elégtétel, amivel fáradozásukat viszonozza az élet! Hogy rápirithatna, ha... még megvolna a régi Ella, de a mostani, ez már aligha venné valamibe ezt a nagyszerű eredményt, ezt már nem érdekli semmi, mióta megvan a targoncája és — a Pétere. íme, jött valaki, akinek jobb jövőjét az ő nevelése alapozta meg, s aki nyíltan ki is mutatja a háláját! — Hát, mi is a foglalkozása, Kozár úr? — kérdezte végül szerényen, mintegy az övénél magasabbfokú értelmiséget tételezve fel egykori növendékében.— Mechanikus, — mondta Kozár úr könnyedén, de előkelő mozdulattal és sietett a többivel. — De ez semmi se volna, ha nem lennék oly nagyszerű, alkalmazásban. A gazdám nagyon jól tudja, hogy mechanikus és mechanikus között óriási különbségek vannak, azért nem is tekint engem alkalmazottnak, inkább munkatársának. Különben majd alkalma lesz a kisasszonynak meggyőződni erről, mert... Ideje is már, hogy rátérjek a látogatásom további céljára. A barátom ugyanis olyan tudós-féle. Egyszer mulattam neki egy furcsa követ, amit itt találtam gyermekkoromban. Azon a véleményen volt, hogy az nem is kő, hanem kőeszköz és ahol ezt találtam, ott érdemes volna régikorbeli dolgok után kutatni. Hát ezért jöttünk. Szeretné megvizsgálni a terepet és ha érdemesnek találja, engedélyt kér az ásatásokra. Egy pár napig kellene ittmaradnunk s én arra gondoltam, hogy a kisasszony tatán lenne olyan szives szállást adni nekünk, hogy ne legyünk paraszlházra szorulva. Azért állapodtunk meg először itt; bár máskülönben is, okvetlenül tiszteletemet tettem volna! Mária szelíd lelke belekáprázott ebbe a fordulatba. — Mindenesetre, — hebegett elfogódva, — hívja be a barátját. Én majd azalatt csinálok egy kis rendet! Az autó beállott az iskolaudvarra, s mire a két nagy bőrönddel behozakodtak a házba, Mária tüzet gyújtott a vendégszoba kályhájába. A két leány rég összeköltözött, s az Ella lakását esetleges vendéglátásra rendezték be. A másik vendég némileg javított kiadása volt Kozár Gézának, vagy inkább csak jobb kötésbe foglalt. Mert olyan valaki, aki olvasni tud az emberek bensőjében, a Kozáréinál is súlyosabb hibákat fedezett volna fel Odora Lénárd archeológusban. Másnap hazaérkezett Ella. Némi rosszalással gondolt a távoliélében történtekre, de nem akarta megbántani Mária érzékenységét és nem szólt. Egy éhként se ő rá tartozott, mert mikor az archeológus habozva forgolódott a két hölgy körül, Kozár Géza olyan pillantást vetett Máriára, mintha jelet tett volna rá, s azóta Odora kizárólag vele foglalkozott. Tessék-lássék elbó-
