Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Doblhoff Lily: Kenyérre vágyó orosz parasztok között

Utleird»

len felpuffadt a hasuk és kínzó görcsökben kimúltak... gyomruk már végleg elszokott az élelmiszertől és igy még a kenyeret sem bírták el. A házakon látszik, hogy régente jómódú gazdák építették, csinosan faragott erkélyek és ablakpárkányok mindenütt, olyan «orosz» parasztfaragások, amilyeneket az ember képes könyvekben látott. Most a legtöbb ház ablaka deszkával be van szögezve... a tulajdonosuk vagy meghalt vagy «elköltözött» (néha el is költöztették).

A termés idén jobb volt mint tavaly és igy tulajdonképen meg kellene szűnni az éhínségnek is. De ebben a parasztok nem hisznek, mert meg vannák győződve arról, hogy elveszik tőlük, amit termett a föld. Igaz, hogy a kormány rendeletét adott ki, melyben a kedélyek megnyugtatására bizto^sitja a földműveseket, hogy idén nagyobb részesedést tarthatnak meg a termésből és nem kötelesek mindent, az utolsó szemig beszolgáltatni. Csakhogy a parasztok nem hisznek ennek a rendeletnek és azt várják, hogy tebruárban mégis vsak újra mindent elrekvirálnak.De

mikor az ember újra visszafelé utazik Moszkva felé, tovább él a lelkében ennék a végtelen kiterjedésű országnak ígérő, titokzatos természeti szépsége, a Don hullámain himbálózó sok halászbárka, a Fekete-tenger friss áramlata.... és a tömegek némán, megadással tűrt nélkülözése^ amellyel a fantasztikus Ismeretlent, a végtelen távolba burkolt Jövőt akarják megvásárolni.

DOBLHOFF LILY