Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám - Oláh György: A Kossuthok

Oláh György: A Kossuthok

azari plébános háza elé fegyveres őrt is állított. A plébános a templomban a nép előtt ezt kikérte magának, A görögkalolikusoknái meg a temetés miatt támadt összetűzés a hatóságokfkal, mert a papok, mig nem kaptak felsőbb egyházi rendele.'tet, hitükhöz híven ragaszkodtak ahhoz, hogy a kolerásokat is temetőbe temessék. A zavart Tnövelték, az országokban akkor oly nagy számban csavargó szökött katonák is, akik a felizgatott és hiszékeny néphangulatot alaposan kihasználva, mint titkos küldetésben járó hősök ünnepeltették magukat a parasztházaknál Egyhelyütt az a néphit is föltámadt, hogy magában az Oltáriszentség ostyájában is mérget visznek a beteghez a papok, A nép persze elsőnek az urak kocsmárosait, a bérlő zsidókat fogdosta össze.Az

izzó, apokaliptikus képzeteket gomolygató fenyegetésekkel, tele légkörből azonban sohasem lett igazi, nagyarányú kirobbanás. És hogy a megyeszékhelynél fönnakadtak a zendülés első hullámai, az nem kis részben a huszoiíkilencéves Kossuth Lajos érdeme, aki a fenyegető veszélyek elől szigorúan elzárta városát és a halál, az óráról-órára való temetések, a vesztegzár nyomán támadó éhínség közepette is tudott figyelni, járni-kelni, lelkesíteni, parancsolni.

Egy reggelen, mikor az éhező, a vesztegzár nyomásától feldühödött tömeg a megyeháza elé vonult, a fiatal Kossuthnak volt bátorsága kiállni az erkélyre és a hagyomány szerint magyarul, szlovákul és németül beszélt a néphez, először próbálva ki hangjának a tömeglélek legtitkosabb rejtekeibe hatoló és lenyűgöző erejét. Mint a fogságában kelt levelében Írja, «Sikerült nekem a már félig lázongó lakosságot egy félnap alatt olyan imponáló tömegbe forrasztani, hogy intézkedéseinknek a hir szárnyán nagyított erőnyilatkozása nemcsak városunkat biztosította a dühöngő nép megtámadásaitól, de sikeres eszköz lön arra is, hogy aTázadás a Bodrogközre át nem harapódzzon».

Hogy hány vezényszót adott ki Kossuth ezeken á napokon szlovákul, hány szlovák polgárőre volt és hányszor próbálta ki a kisvárosban szlovák nyulvtudását, arról nincs adatunk, de bizonyos, hogy a mély forrásnak, a vulkáni ^kavargásnak ebben az állapotában nagyon mélyen pillanthatott bele a szlovák néplélek rejtelmeibe és bizonyos, hogy Kossuth a tömegleiken végzett első nagy próbáját éppen a szlovák népindulatoknál élte át. Az a szlovákrLyelvü szónoklat, amit a kis, empire stilusu újhelyi megyeház erkélyéről mondott a tömegeknek, először tette próbára vonzerejét a szlovák tömegeik.’ ; délé. Hogy ez a vonzerő mekkora lehetett, azt legjobban mwtatja aztán, hogy a .^hiteles történeti adatok szerint a szloj; vákság a Rákóczi és Thököly-idők hagyományát követve, négy-