Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó István: lltrakelt hajlék — Igen, rossz)... édesapám. A szőllőben ma este Bence Istvánék megisszák a maradék bort. Megígértem neki, hogy a szőllők szélén megvárom. Ne nézz rám igy, édesapám, már uj ember lettem,... meggyógyultam, felébredtem. Minden elmúlt... — Megölöm a disznót I — sziszegte Bálint;. — Nincs kit megölnöd} Ö nem hibás. Hallgass hát meg! Kimentem a szőllők felé vivő útra, este kilenckor. Vaksöjtét volt, nagyon féltem,. Valami rettenetes erő vitt (előre, imádr koztam és átkoztam ezt az erők íA vágóhidnál valaki szemébe jött velem az utonj. (Megijedtem és be akartam bújni az árokba, nehogy meglásson... Nem tudtam, hogy olyan mély árok van ott. Lezuhantam és lehengeredtem az aljába. Megütöttem magamat és nem tudtam felállni. Cserepek, rossz edények, sár és mindenféle piszok volt ott. Rettentő bűz csapta meg az orromat. A karom, nézd itt, vérzett, a kezemmel tapogattam a földön és mindenféle rongy, meg nyúlós undokság akadt a kezembe. Rettentően sírtam, az undor elfogott, a másik oldalon nagyneliezen kikecmeregtem és a földön sírtam... — Akkor értem én oda, — szólt közbe Géza, — mert utána lopóztam. Magammal vittem a korbácsot is. — Nem még, várj, — mondotta lelkesen Manci. — Esni kezdett és felálltam, hogy tovább menjek. Talán még mindig a szőllők felé mentem volna. Nekiütődtem egy fának, az árok másik partján állott, megcsúsztam a sárban és megint majdnem beleestem az árokba. De még sikerült megkapnom a fát, átöleltem és úgy kapaszkodtam bele... Ahogy megrántottam, reccsent egyet es kidőlt. Leestem vele együtt a földre... — Most én, most én, — szakította félbe az emlékezéstől izgatottan Géza, — akkor értem én oda ! Mondom, hogy utánalestem. A korbácsot a kezemben tartottam. Láttam, hogy Manci beesik az árokba, de örültem neki,. Utánamásztam és. akkor értem oda, amikor a földön ölelkezett valaki vei. — Ölelkezett? — riadt fel Bálint, — Kivel?! — No igen, én úgy láttam. Elöntött a vér, odakúsztam hozzájuk s a korbáccsal ütni vágni kezdtem őket. Manci csak zokogott és ölelte a másikat. Lehajoltam és letéptem róla« A dühtől és a sötéttől el volt borulva a szemem, semmit sémi láttam.. Valami kemény tárgyon csattogott a korbács... — Az árok szélén egy régi kis fakereszt állott, Krisztusi volt rajta, abba kapaszkodtam meg és azt döntöttem kig... régi korhadt fakereszt állt az utamba-.. — mondotta Manci hittel. ' » — És te megverted, Géza? — riadt ismét a fiára Bálink,
