Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék és a Juci ölébe pottyantotta gömbölyű labdához hasonló csemetéjét.

— Mit mondtam, mit mondtam, ' — lelkendezett a szomszédasszony, — van-é ennél az én Hektáromnál okosabb egy állat? Jajj te drága szépséges kutyusom, csókollak meg azonnal 1

Magához húzta a vén kutya fejét és leguggolva ölelte, csór 'T kolta. A gyerekeknek szörnyen tetszett a dolog, ők is.megrohanták a kutyát. A néni szélesen ült le a földre, a nagy roham eldűtötte. Két hatalmas cugos cipője orra égfelé kanyarodott, tarkacsikos csúnya harisnyája felviritotl rózsaszínű szoknyáinak a tömege alól. Az asszonyság boldogan kacagott. A gyerekekkel versenyezve ölelkezte magához a kutyát.

Bálint odament Jucihoz. Bánatos mozdulattal tette rá a kezét a kislány fejére, a másikkal simogató szándékba kezu dett a Hektár kölyke felé. A vén fkutya vakkantott egy dühöset, kitépte magát az ölelő karokból és megtorpanl Bálint előtt.

— No mi az komám ? — mondotta Bálint, — talán megsimogatni csak szabad trónörökös őfelségét ?

— Vau, — felelte á kutya és közelebb lépett Bálinthoz;. Báf lint keze hozzáért a Hektár kölykéhez s a selymes, pihés szőr jóleső meleggel csiklandozta meg az ujjait. Hirtelenjött elbágyadó érzéssel hajolt a csepp kutyához. Az arcát is odanyomta a fehérpelyhes, rózsaszínű gyomrocskájához.

Nem volt elég ideje, hogy elkapja onnan. Hektár dühöset vakkantott, felugrott hozzá és kiegyenesített, éles körmökkel felfegyverzett mancsát odacsapta a Bálint képéhez.

Szabályszerű, csattanó pofon volt. Komolyabbtajta, szinte emberi pofon, hasonlatos a múlt esti véletlen pofleveshez, azzal az elenyésző különbséggel, hogy négy véres barázdával még a helye is ott maradt a Bálint ábrázatján.

— Ejnye, hát már te is ? I---- — kiáltotta logikus dühhel

Bálint és előkapart zsebkendőjét keservesen nyomkodta a képére. Hektár elkapta a kölykét a Juci öléből, maga elé tel Le s úgy morgott kielégületlen harciassággal Bálint felé.

Andorka pattant elő a szobából. A kezében a korbácsot lobogtatta s úgy szaladt apja segítségére.

— Nesze apuka, ne hagyd magadat. Büntesd meg öt!

Bálint megnézte a véres zsebkendőjét s ennek, meg a korbácsnak a láttára elfojtott haragja piros lángokra lobbant. Az igaztalan bántalmaknak ez az újabb, kirívó esete nagyturtelen megsüritett sorsát mulatta eléje.

Ez nem vplt kedves látvány Bálint előtt. Elkapta a kor