Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-03-01 / 3. szám - Sáfáry László: Ne felejtsd el hegyeinket
Sáfáry László'. Vers és az ajtó mögött hallani lehetett a zuhanást. Iszonyú görcsökben fetrengett a földön. A gyermek nyitott szájjal borult megfeketedett arcára. Kis maroknyi teste rángatózott a fájdalomtól, de hang nem jött ki a torkán. És később is, mikor anyja zárt szemei kinyíltak, még ott kuporgott, nem mozdult onnan, mint egy összeszoritott ököl olyan volt. — Lám, alig, hogy keményedni kezdtek a csontjai vérében máris forrni kezdett mindannyiunk harca. SZABÓ BÉLA NE FELEJTSD EL HEGYEINKET Mundérba bujtatott kedves pajtásom, a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt ne felejtsd el hegyeinket és jussanak eszedbe a hegyek emberei. A nyári utak porát énrólam is lefújták már a hideg szelek, egyre növekednek vágyaim, egyre erősödnek gondolataim, és barátaink vágyai is egyre növekednek, Kis kunyhóinkban, szalmakazlak tövén emberibb életről gondolkodnak szótlanul. Csak néha találkozunk egymással a száraz fücsomókon, a hideg csillagok jötte előtt, és a legtöbb, amit most egymásnak mondhatunk, ősz van már a Szinyák és Borló-Gyil öreg tölgyei közt. SÁFÁRY LÁSZLÓ.
